képtelen képek

 október a családom dömpingszülinapja,  

sajnos megint elmaradt a felutazásom különböző okok miatt , bár még nem tettem le róla teljesen, még telik is az októberből, de mindig közbejön valami

pedig rég láttam őket személyesen,,

de most lányom felajánlotta- jobb híján-, (miután találgattam, hogy is néz ki nagyra nőtt unokám, mintha egy iskolai videon láttam volna ahogy hadonászik két hosszú karjával (rövidujjúban!) a múltkor meg a hangját szereplés közben (okt 6) meg a nagy ovációt tapsot utána...szóval most felajánlotta., hogy felhivnak videon, vacsi után

gyorsan rendbehoztam magam némileg én is

és készenlétben vártam a hívást, méghozzá a laptopon, mert ott nagyobb a kép, mint a mobilon , ha ők azon is hívnak

meg titokban felmerült, hogy próbálok valami fotófélét csinálni beszélgetés közben rólu(n)k

hát felemásra sikerült 

rövid beszélgetésünk végén (aminek csúcsa az volt hogy Unokám "elszavalta" Weöres zengzetes , egyszavas versét: tojáséj (nem tudván újat mondani nekem ezzel, a régi (de annak maradt) magyar tanárnak sőt diákszínpadvezetőnek)- sajnos

kattintottam egyet, amire kaptam egy grimaszféle fél alakos képet, a frizurája most megint beatlesesen a homlokában, (de rövid), s pont úgy néz ki , keresztcsikos pulóverjében, hosszú lábaivak, 14évesen, mint Janikovszki kamaszkönyveiben a kamaszt ábrázolt fiú (fia)...Réber László remek , kifejező rajzain..

de ezt nem tehetem föl (bár mintha ő engedékenyebb lenne újabban, nem zavarná, de anyját zavarja)

aki azt se birja ha őt fotózom (de szerencsére van róla épp elég nyilvános, köz-kép :) (a fotóriportereket nem tudhatja megakadályozni)

(engem akar és többnyire tud is)

s mindegyik képen, - ha mégis kattintok -, olyan arcot vág rám, ami.... magáért beszél (nem jókat, rám nézve...)

a napokban volt nemzetközi napja a lánygyerekeknek, ez alkalomból láttam jópár szép anya-lánya képet a fb-on, irigykedve

gondoltam lefotózom magam meg őt is és egymás mellé rakom magunkat

hát persze nem sikerült

de most pár nappal később...

lett képem, ahogy épp fiával beszél pontosabban tirádáját hallgatja, s én is lent jobboldalon a sarokban . fotózás s telefonálás közben

ezeken meg, ahogy tiltakozik , rám nézve,,  nagy kétségbeeső utálkozással

hát ez van... lett :( (belőlünk)

egyébként őseimről nincsenek fotók, s ahogy sejtettem a képtilalom miatt (ükszülöktől )

méltó utóda az ősöknek  e téren