a szép őszi napsütésben történelmi képek, molinók közt sétálgatok, fényképezek, 56 képei közt (miket jószerivel volt gimnáziumi tanárunk készitett, s őrzött meg 56 október napjaiban...) már készülnek a kopjafáknál a volt s ledöntött (majd visszaállitott emlékmű mellett az esti ünnepségre , amire állóképességem csökkenése miatt biztos nem megyek ki)...ellenben leülök a 4 közül 3 megmaradt pad egyikére az emlékjelünk előtt (a kb helyén álló zsinagóga épülete még jól létszik háttérként valamennyi októberi obeliszk döntő képen... majd 9 év múlva rombolják le)
két anya jön szembe és állnak meg, az egyik mosolygós még babakocsit tol, a másik kb három-négy éves kislánya boldogan ugrándozik az emlékjelen, föl.-le, remélem nem veri be az üvegjét, föl le ugrál rá s róla, majd a köveket kezdi dobálni (remélem megint, nem töri be a üveget)
de rá is szól az anyukája
- ne dobáld a köveket
- miért ne? - kérdi a kislány
- mert ez egy emlékmű, nem illik...
a kislány nem érti
- elmondom neked- szólok oda:
egy szép, nagy templom volt itt régen, annak a rajzát látod... csak lerombolták - teszem hoozá szomorúan
ki rombolta le?!- csattan fel felháborodva
mennek el, de még mindig hallom a kérdést, ahogy ismétli felajzottan: ki rombolta le?!
ki rombolta le....
jó kérdés...
a csúnya bácsik... a(z arctalan) történelem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése