Az elmúlt öt évben Anne Carson a harmadik olyan Nobel-díjas (Annie Ernaux és Krasznahorkai László mellett), akinek már akkor a Magvető adta ki magyarul a könyvét, amikor még nem volt Nobel-díjas. Öröm és büszkeség!
Mennyi minden változott egyetlen év alatt! Villanófény-emléknek nevezik azokat az emlékeket, amelyek valamilyen erőteljes hírhez kapcsolódnak, és épp ezért sose felejtjük el őket: alighanem ilyen lesz a Magvetőben dolgozók számára Krasznahorkai László várt, mégis váratlan Nobel-bejelentése. Mindannyian emlékszünk, ki hol volt a Dankó utcai igazgatói irodában, és sose fogjuk elfelejteni, hogy annyira kiabáltunk, hogy többen összerezzentek az épületben. Azóta ment és megfordult a világ, számtalan régi-új kiadás jelent meg, megváltozott a politikai környezetünk, és változatlan maradt a könyvek iránti elkötelezettségünk, amikor egy évvel később immár egy virtuális videóhívásban néztük közösen az idei bejelentést – hiszen az idei bejelentés egybeesett a frankfurti könyvvásárral. Én magam a tömegben egy mozgólépcső melletti sarokban kucorogva kerestem a térerőt, amikor bejelentették az idei győztest, Anne Carsont, ami egyszerre volt hihetetlen, lehetetlen és törvényszerű. A Magvető Kiadó kilenc évvel ezelőtt jelentette meg a Vörös önéletrajzát, a Versum műhelyével való szakmai együttműködésben, Fenyvesi Orsolya kiváló fordításában, Krusovszky Dénes értő utószavával, és azóta annyi minden történt és nem történt ezzel a könyvvel: a kiadóban a rajongói lettünk, a kritikák nagyszerűek voltak, miközben a készletünk felét visszaküldték a kereskedők, és az elmúlt években iskoláknak és könyvtáraknak ajándékoztuk el a készlet maradék részét, hátha ilyen rejtekutakon kerül a köztudatba – a Versum pedig, a világirodalmi költészet fordításának pótolhatatlan funkciójú műhelye, amelyet önkéntes lelkes munkatársak tartottak életben, jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza. Nemcsak a műveknek, de a kiadásoknak is megvan a maguk története, és az, hogy Carson megjelenhetett magyarul, éppolyan csodálatos és irracionális dolognak tűnik ma, mint Carson Nobel-díja: a szellemi teljesítmény, a művészi érzékenység diadala minden más szempont felett. Legyen ez fordulópont, legyen ez ezután máshogy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése