kurtág 100

 a napokban lányom előbb hivott telefonon este felé, mert koncertre készült, a Zeneakadémiára

örültem, ("a zene, az  kell") kérdem mire?

csak úgy mellékesen mondja , hogy Kurtág (tán mert tudja, nem igen kedvelem)

én meg fanyalgok is, hogy nem az én "szalámim" épp

de tudom, hogy ő gyerekkora óta rajong érte, akkoriban játszott is tőle valami Játékokat...

tőlem idegen a hangzásvilága , de azért persze elismerem, sőt az operáját végig is "élveztem" (2018, Milano) - igaz, hogy Beckett miatt is kicsit,,,(A játszma vége, a dráma magában is...klassz)

...

hát később igencsak meglepődtem a Duna tévére tévedve, Élő közvetités a Kurtág 100 koncertről

bizony ott is maradtam, az első részben kamarazenéje szólt, az nem annyira kötött lt , hanem utána második operája következett, Die Stecharding, egy monológ, (Lichtenbertől), azt bizony végig néztem, hallgattam és bevallom még élveztem is

a szövege is érdekes volt, kivetitették a forditását is

egy meglehetősen naiv és/de transzcendens történet

szerelemról, halálról, és túlvilági találkozásról, azaz reményéről...

(érdekes, a szünetbeli filmekből megtudtam pl , hogy Kurtág ateista nem hisz de mikor irta e darabot akkor igen, mint ahogy Bachot hallgatva se lehet nem hinni Istenben...)

nos töredelmesen bevallom, hogy az operában (is) hallani véltem valami átláthatóságot (hallhatóságot) "primitivséget"(?),  jobb szót nem találok rá, bocs

de ő maga használta ezt a szót igaz, még 16 évesen irt kompoziciójára, amit azért irt felvételire, hogy összhangzattant tanulhsson s kipróbálhassa egyáltalán való-e neki ez a zeneszerzés

hát jól lecövekelt ott

(én épp 16 évesen a konziban szünetekben SZatmári tamanárurtól tanulgtam némi összhangzattant, de nekem inkébb kedvem szegte, azt hiszem onnantól nem irtam zenét :)

egyébként Kurtág  egy bűbájos 100 éves ("Gyuri bácsi", mosolygós , kedves, toleráns "bácsi"

akit mindenki szeretettel vesz körül a tolokocsijában..

kellemetlenül meglepett hogy az Akadémián, az esemény jelentősége ellenére (nemzetközi bemutató) sok üres szék volt, az emeleti helyek teljesen  üresen tátongtak! (egyikén pár éve Kobajasi vezénylésében gyönyörködtem egyik székén)

lányomékat nem fedeztem fel a közönség soraiban

...

a történethez (s esendőségemhez) hozzátartozik, hogy pár nap múlva  megismételték a műsort

s én képes voltam újra végignézni-hallgatni, másdszorra is

és mégcsak nem is untam

(akkor csináltam pár képernyőfotót):

Keller András vezényelt Maria Husmann énekelt (szoprán) és "játszott!