Tényleg akkor érezzük
a legjobban magunkat,
mikor úton vagyunk?
Szálinger Balázs kötete, a Köztársaság bizonyult tizennégy éve
annyira sokoldalúnak, mint most Purosz Leonidasztól a Honvágy.
Líra, dráma és epika is befért oda, míg itt találunk szabadverset,
rímes formát, egy görög családi drámát és sírfeliratokra írt rövid
versszövegeket is – utóbbiak Lanczkor Gábor kötetét,
a Sarjerdőt juttatják eszünkbe. Az egzotikus helyszín is
hasonlóképp adott: Purosz Srí Lankán járta be a trincomaleei
második világháborús brit katonai temetőt. A kulturális szórás
így kifejezetten tág, hiszen a versekben eközben egy húszas
fiatal értelmiségi férfi tapasztalatairól ad számot, míg a
Honvágy című drámában a szocializmus évtizedeiig megy vissza,
és egy hazatérni nem tudó (vagy már nem is akaró?) görög
család mindennapjait tárja elénk. A szerző maga szintén
útkeresésben van, erről festettek fel érzékletes képet előző
kötete, az Egy férfi sohasem hagyja félbe költeményei is.
A Honvágy némiképp kitágítja a horizontot, behoz más sorsokat,
élettapasztalatokat is. De a közös pont ugyanúgy adott:
rátalálhatunk-e helyünkre, a saját világunkra?
Vagy akkor érezzük a legjobban magunkat,
mikor úton vagyunk? Erről szólnak a kötet elé helyezett mottók is,
a Roberto Bolano-idézet és egy zsidó vicc Kohnról, aki
a Kádár-rendszerben folyton kiutazási engedélyt kér,
majd mégis mindig hazatér. Hiszen, mondja,
a legjobban a kettő között érzi magát
Végső soron Purosz Leonidasz is világok között közvetít,
ez adja szövegei erejét és hitelességét. A drámában
megismert görög figurák elsőre távolinak is tűnnek,
ahogy másnak egy pesti húszas bölcsész panaszai lehetnek
ismeretlenek. A kommentmezők elmebaja persze sajnos
mindannyiunknak nagyon is ismerős: az elmúlt évek egyik
legszórakoztatóbb és találóbb szövege az, mely a kifejezetten
hosszú Milyen apa az, aki kitagadja a saját lányát, amikor
megtudja, hogy meleg? címet kapta. Annál is nagyobb öröm,
hogy ez először, még jóval a kötet előtt lapunkban jelenhetett meg.
Egyrészt bár ne hinnénk el, hogy hasonló hozzászólók valóban léteznek.
Másrészt gyarlóságukban és nevetségességükben mégis valahogy
közel érezzük magunkhoz őket. Hasonló alakok vesznek körbe
bennünket, mi pedig megtanuljuk szeretni az ismerőst –
még ha a mindennapokban távol is tartanánk magunk tőlük.
A Honvágy már vaskosabb kötet az előző aprócska verseskönyvnél,
mégis kifejezetten hamar végig tudjuk olvasni ezt is. Szerethető,
átérezhető, sokszor még mindig a pályakezdés élményeiről,
egy fiatal férfi megéléseiről szóló szövegek ezek. Egymás hátát
lapogatjuk, éjjelente meccset nézünk rozoga laptopon,
életrajzokat adunk be és arccal csapódunk régi-új magányokba. Így megy ez.
Purosz Leonidasz: Honvágy. Magvető, 2026. 5499 Ft
Magyar hang Lakner Dávid 2026 okt 17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése