Gonda 1935-38-ig?

 gonda laszló táncos tevékenységéről 1935 es 38 között mit lehet tudni?

Gonda László, akit kiváló stílusa miatt később sokan a „magyar Fred Astaire-ként” is emlegettek, az 1930-as évek derekán és második felében (így 1935 és 1938 között is) a hazai könnyűzenés színházi és varietéélet egyik meghatározó, rendkívül aktív táncosa és koreográfusa (táncmestere) volt. 

Tevékenységéről ebben az időszakban az alábbi főbb részletek tudhatók:

1. A „Gonda és Irén” (Gonda et Iréne) duó sikerei

Gonda László karrierjének egyik legfontosabb védjegye a korszakban a fellépései és állandó partnerével, Angyal Irénnel alkotott táncos duója volt. [1]

• Frenetikus stílusötvözetek: Világattrakciónak számító számaikban zseniálisan ötvözték a hagyományos magyar ritmusokat a tengerentúli, modern stílusokkal. Ekkortájt óriási sikert arattak például azzal a produkciójukkal, amelyben „magyar csárdás zenére amerikai táncot” mutattak be. 
• Közös fellépések: Ezzel a formációval rendszeresen felléptek a főváros szórakozóhelyein, varietéiben (például a Városligetben), sőt a duó sikere a következő évtized fordulójára is átnyúlt.

. Színházi és zenés darabok, filmezés

Nemcsak önálló revüszámokban, hanem színházi produkciókban is aktívan szerepelt mint beugró vagy állandó táncos, illetve a táncjelenetek betanítója. 

• Operettek és revük: Az 1930-as években folyamatosan közreműködött a pesti zenés darabok koreográfiáinak elkészítésében, valamint a táncok betanításában. 
• Filmes szerep: Ebben a korszakban (1937-ben) tűnt fel a mozvászonra kerülő Piri mindent tud című korabeli magyar filmvígjátékban is, ahol Jim, a táncos szerepét alakította Hubay Elzi (Lucy, a táncosnő) partnereként. 

3. Szakmai elismertség és szigorúság

A korszak szakmai elitje elismerte a tudását, így a harmincas években már nemcsak táncolt, hanem fiatal tehetségek vizsgáztatásában is szerepet vállalt. A korabeli visszaemlékezések szerint a vizsgabizottságokban Utassy Jenő táncos társaságában ült, és szakmai körökben „nem a vajszívükről voltak híresek az elbírálást illetően”, vagyis rendkívül szigorú és precíz követelményeket támasztottak a vizsgázó táncosokkal szemben. 

Összességében Gonda László 1935 és 1938 között a budapesti éjszakai élet, a revük és a zenés színházak élvonalába tartozott, ahol modern, jazzes és amerikai elemeket meghonosító táncstílusával a korszak egyik legnépszerűbb parkettszínészeként tartották számon.