protokoll

előadáson voltam, ahol az üzleti élet szereplőinek adott jótanácsokat Görög Ibolya,(a hagymafesztivál ill vállalkozok szervezésében) de gondoltam én is hasznosíthatom

sőt még a könyvet is megvettem, de látva az előttem lévő a lányának dedikáltatja, eszembe jutott, hogy az én lányom is, még inkább kamatoztathatja akár a munkájában főszerkesztő asszonyságként, így az ő nevére dedikáltattam

nagyon hangulatos volt az előadás
(igaz, a hadarástól és a mikrofon el-elbillenése miatt nem értettem mindent belőle) de a lényeget tán igen...

aminek központi fogalma volt az európaiság - s nem Amerika -az a veszély

mik fontosak nekem?

pozitív arckifejezés
egyenes derék
áll 92%
nem túl közelmenni
70cm széktávolság, evésnél 80
köszönésnél, szemkontaktus fontosabb mint a kézfogás

ha valaki üvölt velünk
a végén levitt hangon megkérni hogy ezen a hangon ne beszéljen velem
(mint malacka...trallalla(

öltözködés fontos, mert a ruha visszahat
(az elegancia belülről jön)
ruha kiskabát (esetleg nadrág) javasolt
(pulóver inkább ne, az ránk melegszik)

stb srb


még volt más is ,a könyvben utánanézek :)

gondoltam is rá többször mostanában, hogy aktuális lenne egy új illemkönyv, nahát ez valami olyasmi, inkább több is nála....

lapos nap

nem volt kedvem ma korán ebédelni (később meg már nemigen lehet)

kikarikáztam hát ötletszerűen a Marospartra

fényképezel majd?, kérdezte egy régi ismerős...

hát talán, bár rossz a gépem, már idejövet is egy letört ágú fát lekaptam

félárnyékba húzódtam, nem nagyon találtam a helyem

aztán beszélgettünk...mindenféléről,

ketten voltunk az egész strandon csak

később jöttek iskolások, huzigálták a fehér padokat...

büszkén mondták hogy Bartókosok

tanítónőjuk (egykori tanítvány) nem sokat bajlódott velük...

visszafelé menet csak megebédeltem

aztán felbicikliztem a városba , készülnek a Hagymafesztiválra , nagy a felfordulás

hazafelé menet meg leültem egy padra, hol is mellém ült egykori osztálytársam (még a Szegedi u.ból) s órákat beszéltünk (főleg ő)

aztán még a szomszédasszonnyal is váltottam pár mondatot az úton, bár nem ültem le mellé a padra, hiába is invitált

hazajöttem, lefeküdtem elaludtam

meg se hallottam a mobilcsöngést, lányomtól. a másik szobából (pedig akkor már fent voltam)
még jó hogy van vezetékes is,,,,

jó lenne már kicsit felrázni magam

---


csak azon gondolkodom, miért akart ma mindenki beszélni velem?

karcok

Gazdag-szegény?
Egyre megy!
Legyen meg
a betevőd!
Ennyi elég.

***

Süt a Nap még?
Vajon meddig?
Már gyérebben
ér a
fény.

***

Lepkeárny
a világ

***

Verset írni
butaság!
De jön
magától.
Mit tegyek?
Leírom.
Meg nem
ehetem.

fantázia

Schubert f moll fantáziáját hallgattam, ezúttal végig...vagy hétszer.nyolcszor  is visszatér benne az a halk lírai elbeszélő dallam, amit szavakkal nem lehet kifejezni,azokat az érzéseket se, amiket kelt

de mindig elnyomódik...

a végén már harciassá is válik maga is....
ez a gyöngéd érzelmek sorsa?

először Szabó István filmjében hallottam, a Napfény izében, ott is vissza-visszatérő emlékmotivumként

azt hiszem nagyban hozzájárult hogy annyira maradandó élmény volt számomra e film...

ez olyan zene, ami nem is viseli el a szavakat, és örökké ott zeng bennünk.... makacsul

ki-

kifordulnak belőlem -
a versek

ha már megértek

mint kalászból
a szem

új Sziszüphosz

Fáradt vagyok
mint Sziszüphosz

örökösen
visszagurul
az a kő

s örökösen
viszem
föl

ha élni
akarok

Mihelyt
abbahagyom
agyonnyom

valami madár....

Valami madár
huhog

mem tudom mi
de ugyanaz
mint ifjúkoromba'

áll az idő
valójában

ha más is
az a madár

ugyanaz a
hangja

az örök
valóságba'

**********

És én?
Csak én
ne lennék
ugyanaz?

(legalább

hangomban)