kapaszkodni

kapaszkodni, mindenáron?

A strandról jövök

biciklivel, keskeny úton

szőlők között

hirtelen

szembe
velem

előttem terem

egy másik biciklis

kerülni akarom

őt s vele

az ütközést

balra

ostobán

mintha egyirányba

mentünk volna

de balra egy drókerités

beledőlök

bal kezemmel

belekapaszkodva

a szögesdrótba

ma is ott a nyom

a középő ujjamon

annyira felhasadt a bőr

a rozsdás szögtől

lett

tatanus

is ráadásul

ma se értem…

hogy történhetett

.....

de van úgy hogy az ember

mindenáron kapaszkodik

még abba is

amiről tudja

hogy megsebezheti

felesleges könnyek

.

a felesleges könnyek

csak azokat a könnyeket sajnálom

amiket a padra borulva ejtettem

egy-egy négyes

azaz nem jeles

csak jó felelet után

milyen boldog is lehetnék

ha tudhatnám

hogy az életemre

legalább egy jó osztályzatot

kaphatok

kapok-e

vajon

a hegedülés abbahagyhatatlansága

a hegedülés 

mikor eltört a karom

anyu főleg azért izgult

hogy hegedülni tudok-e

majd a baleset ellenére

tovább                        

a törés nem lett akadály

6 hét után levették a gipszet

kicsit viszketett a bőröm alatta

de olyan maradt a karom

amilyen volt annak előtte

s hegedülni se felejtettem el

a kényszerszünetben

fel is vettek a konziba

két évre rá

Szegedre

két évig jártam is be
a makoi gimi mellett

de aztán inkább

az egyetem bölcsészkarára

mentem 
végleg

az irodalom lett

az elkötelezettem

(mert hogy valami közöm
a művészethez

legyen

az kétségtelen
volt mindig)

lehet hogy helytelen volt

a választásom 
mégis

s a hegedű az maradt nekem

mint Huffnáger Pisti

Mézga Géza

bús feleségének…

zenekarban játszottam is

jó pár évig

az irodalomtanitás mellett

aztán felnőttesen
s megcsontosodva
a hegedűm félretettem

de bevallom tegnap
unokám skypos kérésére
újra elővettem

a sarokból 
tokja már
poros volt

majd behangolom

s magam is vele

és zenélünk

együtt

kedvünkre

május 21

törések

Mikor a töltésről

szánkózásból jöttünk

haza fele

a régi játszótársam

a szomszédból

mostani osztálytárssal

fejüket összedugva

nagylányosan

biztos fiúkról
vagy más
komoly dolgokról

sutyorogva

előrementek

s engem

mint felesleges

kis harmadikat

hátrahagytak

szaladtam utánuk

de elbotoltam

a szánkó a karomra

csusszant

én meg a szánkóra

zuhantam

aztán valahogy

kivergődtem

az út szélére

nehogy elüssön

valami

fájt a csuklóm

óriásira dagadt

mire hazahúztak

(mert csak hátrafordultak)

de nem nagyon hittek benne

hogy komolyabb bajom esett

volna

másnap mégis

bejöttek

a kórházba

meglátogatni

a régi játszótárs meg a huga

(akivel egyébként

jobba voltam mindig)

egy könyvet is hoztak

hogy ne unatkozzak

akkor már gipszben voltam

már nem fájt a törött karom

csak az hogy

hátrahagytak az uton

a karom rég összeforrt

a haránttöréssel

de a törés

a szivemben

azóta sem

viszont legalább
megtanultam nem futni

senki s semmi után

mi engem nem akar

és igyekszem nem összetörni

magam azóta semmivel

a saját súlyommal sem

vendégség

vendégség és táska

anyukámmal ketten éltünk

ha vendég jött

örültünk

anyu vacsorát rittyentett

én meg mindent elkövettem

hogy a vendég ne menjen el

amikor akar

táskaeldugással 

megakadályoztam

főleg a nagynagynénémmel

Erzsi nénivel játszottam el ezt

ő teljesen egyedül élt

én olykor nála

ha anyu beteg lett
s kórházba kellett
vinni

s többnyire én jártam 
Erzsi nénihez

iskolába jövet-menet

útba is esett

de nem maradtam ott soká

(igaz nem is dugta el a táskám)

bonbonierből cukorkával kínált

de volt hogy csirkecombbal

savanyú káposztával is

meg mesélt a múltról

mondott volna többet is

de én mindig elrohantam

egyszer meg is gyanúsitott azzal

hogy csak azért ugrok be hozzá

egy-egy percre

hogy megnézzem él-e

sajnos nem is soká

de addigra elköltözött

egy mellékutcába

kisebb lakásba

én meg Szegedre

az egyetemre

így még ritkábban

jártam hozzá

Szegeden húnyt el

a kórházban
ahol

meglátogattam 

néhányszor

utoljára

a műtét utáni napon

láttam

mikor csak annyit

mondhatott már

hogy nagyon fáj

nagyon fájt

nekem is

most is

73 évesen

ő eggyel kevesebb volt

mikor végleg elment

ebből a vendégségből

mi nem prolongálható

eldugott táskákkal sem

sem egyebekkel

(tán még a portán maradt 
nem kézbesitett
jókivánságokkal teli
levelekkel sem?!)

…….

de azért jó lenne tudni

hogy mindig van valaki

aki eldugná a táskánkat

szivesörömest

hogy maradjunk még

egy kicsit

itt

vele

május 20

az ablakpárkányon

az ablakpárkányon

az volt a kedvenc helyem

az ablakpárkány

a hosszú gyerekszoba végében

odakuporodtam fel

olvasni ábrándozni

különösen ha besütött a nap

akkor ki is lógattam a lábam

néhanap

az orgonaágak közé

nem látott oda senki

de én láttam amit kell

udvaron s szobában

kint is és bent 

sőt önmagamban

az ablakpárkány

az otthonom volt

csak az enyém

senki földjeként

-------

de érdekes volt megtudni

hogy apám is mindig

ablakpárkányon ült

és ott olvasott

a ház folyosóján

hol laktak -

naphosszat

(később a munkaszolgálatba is

könyveket cipelt)

de hát nincs ebben

semmi különös

a lábam is úgy

tettem egymásra

keresztbe

ahogy ő

pedig nem láttam

sose

génjeimben

őrzöm

örökségét

s istennek hála

tovább is

adhattam…

egy részét

lányomnak

s ő unokámnak

(de azért ő ne üljön föl

az ablakpárkányra!

Veszélyes is lehet.

Munkaszolgálatba meg

ne kelljen

mennie

sohasem

sehogysem

se könyvvel

se könyvtelen)

május 19

törölgetés

törölgetés

az én reszortom

a házimunkában

a törölgetés volt

edénytörlés

portörlés

anyu mosogatott

takaritott

én meg kisinasként

segítettem neki

éppenhogy

nem is vágytam többre

még ezt is sokalltam

nem egyszer

hiszen az edények

megszáradtak volna

nélkülem

port meg nem is láttam

arra nem kapott időt

egyetlen porszem sem

hogy láthatóvá legyen

anyám folyton

takaritott

serénykedett

ragyogott minden

körülötte

s csak formaságból vont be

az otthoni munkába

hogy tanuljam meg

rend a lelke mindennek

de azt hiszem

ha van ilyen

én rendetlennek

születtem

remélem

ez nem jelenti azt

hogy lelketlennek

-----

de ma már látom

a porszemeket

csak úgy teremnek

a tányérokat meg

rég nem törlöm

csak egyre töröm-

sorra kiesnek a

kezemből

-------

csak az emlékeket

törölgetem

nagy kedvvel

ne fedje be
végleg
a por

mit az idők sora

rájuk rakott

hadd ragyogjon

mind,

mikorra

unokám kezébe

adom

2016 május 19