Mikor
a töltésről
szánkózásból
jöttünk
haza
fele
a
régi játszótársam
a
szomszédból
mostani
osztálytárssal
fejüket
összedugva
nagylányosan
biztos
fiúkról
vagy más
komoly dolgokról
vagy más
komoly dolgokról
sutyorogva
előrementek
s
engem
mint
felesleges
kis harmadikat
hátrahagytak
szaladtam
utánuk
de
elbotoltam
a
szánkó a karomra
csusszant
én
meg a szánkóra
zuhantam
aztán
valahogy
kivergődtem
az
út szélére
nehogy
elüssön
valami
fájt
a csuklóm
óriásira
dagadt
mire
hazahúztak
(mert
csak hátrafordultak)
de
nem nagyon hittek benne
hogy
komolyabb bajom esett
volna
másnap
mégis
bejöttek
a
kórházba
meglátogatni
a
régi játszótárs meg a huga
(akivel
egyébként
jobba
voltam mindig)
egy
könyvet is hoztak
hogy
ne unatkozzak
akkor
már gipszben voltam
már
nem fájt a törött karom
csak
az hogy
hátrahagytak
az uton
a
karom rég összeforrt
a
haránttöréssel
de
a törés
a
szivemben
azóta
sem
viszont legalább
megtanultam nem futni
megtanultam nem futni
senki
s semmi után
mi
engem nem akar
és
igyekszem nem összetörni
magam azóta semmivel
a
saját súlyommal sem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése