emlékfoltok

nem tudom

hogy aludtam a lágerben

milyen fekhelyen

valószinű priccsen

ember ember hátán

de egy biztos
anyám nem volt mellettem

ő a hadigyárban dolgozott

egész éjszaka

(ez volt életbenhagyásunk záloga)

én hajnalban a kapuban vártam őt

s ha kicsit ledőlt

megsimogattam

az első mondatommal

mami kenyér

később így mesélte el nekem

mikor már vadóc lettem

de nem emlékszem

semmire sem

a pesti óvodára már igen

töredékesen

hogy ott valami nyugágyunk volt

és mindenkinek külön-külön jutott

délutánonként azon aludtunk

de volt egy olyan játékunk

amiben keresztbe fogtuk

páronként egymás kezét

és közben énekeltünk

ritmusosan valamit

s hallgattunk sok mesét

ó boldog idők

aztán egy szombat délután

mikor már elvittek mindenkit

csak a házmester

vigyázott volna rám

de lement a pincébe
felhozni valamit

én a kapuban álltam
egy darabig
aztán megszöktem
 mert jöttek gyerekek

s én utánuk eredtem...

úgy látszik

nem birtam a magányt

pár percre sem

megszokhattam a tömeget

a lágerben

….

de mostanában

azt szeretem

ha nincs senki

körülöttem

csak ezek a hézagos

emlékek

talán ezekkel 
akarom

befoltozni

elrongyolódott

életem

2016 május 19