MJAK a könyvtárban

 na végre átléphettem a könyvtár küszöbét (bár nem is a szokásos forgóajtón)

meglepett, hogy annyira nagy dobra verték a nyitást, és kis felfordulást találtam (még)

és új könyvek hiányát

(de hát csak négyen vannak - szabadkoztak, a takaritónő meg beteg)

azért leghátul találtam még egy hervadozó virágcsokrot is 

eszembe jutott , hogy egy mindenütt "elfogyott" jelzésű könyvet keresek, jó lenne legalább könytárközileg megkérni... eszembe is jutott fokozatosan. apám oszt társa: Schönberger-Székács: egy zsidó polgár gyerekkora

és lássatok csodát, sikerült is megtalálniok, digitálisan, s meg is kaptam a linkjét...)

a Mjakunkra a gyerekkönyvtárban zószorítottak szűkösen helyet =alig, épphogy fértünk be) igaz, a könyvtár varázsa többünket is hivott most a foglalkozásra mint eddig (bár én azt hiszem eddig mindig ott voltam,)

Nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket, még ha nem is mindig irodalomról szólnak - mint már mondtam, de most igen...

én is elovasta,m 3 felvetődő szabadversem...

a megvetés

 félszemmel, s csak a cimet látom 

MEGVETÉS

de egyből beugrik (vajon honnan?), hogy Moravia

olvastam tőle pár könyvet (mikor divatban volt, de pont ezt épp azt hiszem, nem

és azt se tudtam, hogy 63-ban filmet csinált belőle Godard

a gyönyörű Brigitte Bardot főszereplésével

végignéztem a filmet (na hallod, ilyen nevekkel!)

valóban gyönyörűek voltak a képsorai, (Capri!) de legalább annyira idegesitők is, egy házasság végstádiumának mozzanatai

B.B. kétségtelenül szép (nem véletlen, hogy mikor az elején sorba kérdezi minden porcikáját a férjétől , hogy szereti-e, az igen választ ad)

de valahogy unalmassá válik, a szépsége is és a film is -egy házasság végstádiumának mozzanataival....

mintha előre tudni lehetne mindent

tán csak a tragikus  végkifejletet - vagy csak módozatát? - nem(?(

azt hiszem, eljárt felette (s, felettünk ) az idő...

(B.B. tán nem véletlenól hagyta abba, még idejekorán a filmezést....(halálra untuk volna!)

egész világ nem a mi birtokunk

 

"egész világ nem a mi birtokunk"....

 jut eszembe Vörösmarty hirtelenjében, ahogy tologatom a biciklit a Hagymatikum előtti Makón országjáró rádióműsortól a buszmegálló  felé

miért is ragaszkodom én ehhez a kisvároshoz? - immár egyedül a családból

s  ekkor jön Vörösmarty segítségemre:

igen

"amennyit a sziv felfoghat magába......"

Makó épp belefér a szivembe, ez a sajátom, csak ez

(van ott még más is: unokám, lányom, de) helyileg ez  van...

Itt születtem...

a névtelenség érdeme ( és vigasza?)

 Mózes eltűnik ....

a követkető hetiszakaszban se jelenik meg, csak szólitják..., egyedül Zajin  Adar, azaz halála hetében, évfordulóján...(anélkül is jelen van) - közvetitőként, mert nem ő a fontos, hanem ami általa megnyilatkozhat Csak a küldetése számít, s a továbbélése - névtelenül...rejtetten jelen van -

***

de mint a középkori mesterek, pl m.s. mester...

az alkotó nem fontos, csak az alkotás, a mű

//***

(és jut is eszembe (reform)zsidórabbivá lett vőm, - beszél ezekről - irásban nincs is ott - neki se a neve...

de volt idő, amikor még annyit közszerepelt, könyvekben, újságokban tévében, performanszokon azaz irodalmi eseményeken -és büszke is volt rá, ha a nevét láthattuk kinyomtatva...

ja kérem változnak az idők (szerencsére)

panta rhei - mint már többször mondtam

menj ki

 

ha kimozdulsz otthonról

mindig történik valami

ha otthon maradsz magadban

csak magadba tekeredsz

tévéismétlésekbe

régi fotókba, levelekbe

menj hát kifele!

a bent csak ismétel

mint a tévéműsorok

szombat? péntek!

 biciklizek, az egyik középiskola előtt, jönnek szembe hátizsákos (és cigiző) lányok, iskolából jöttök?!  kérdem...bólogatnak. akkor ezek szerint nem szombat van- konstatálom, csak péntek

u.i. azt hittem szombat.. s máris az étterem felé hajtottam, mert szombaton zárva a menza, most visszakanyarodtam a menzához, de tán nem kellett volna

teljesen megváltozott - mint már mondtam - a kinálat.....nem az én szájizem szerint való...

de miért hittem, hogy már szombat van?

(Míg én is iskolába jártam - akár mint tanuló, akár tanár - sőt a lányom is) ez elképzelheetetlen lett volna!)

verseim

 VERSEIMET OLVASOM

s úgy látom

fanyar vagyok

bennük

de miért is ne

lennék az

fanyar az anyag

miből táplálkoznak