egy kis bogár

Bogár van a hajában, kivegyem ?

Ne vegye ki, mert a kávémba esik!

De, kiveszem, erősködik a nő, a cuki mellettem levő asztalánál, s már hajol is felém, én meg a kávém eltartom másik irányba

Le is pottyan egy pici bogár a sötétzöld blúzomra. én sötétzöldnek látom őt is, a nő feketének látta,. Most mozdulatlan. Megijedhetett. Remélem, él. Aztán lassan elindul, fölfelé, a nyakam felé. Na ezt nem várom meg,Az asztalra ügyeskedem, anélkül, hogy hozzáérnék.Ott mászik a fehér műmárványlapon vigan tovább, én meg ki a kávémmal...

Hagyjuk egymást békén


július 29

a vers felé

egy idő után
prózának szánt
szövegeimből is
vers lesz

ki érti ezt

lecsupaszodtam
csak a lényeg érdekel
meg az érzelmek


julius 23

kockacukor

milyen erős hatása van a gyerekkori élményeknek

3-4 éves lehettem

pár napot töltöttem Pécsett egy zsidó gyermekotthonban (Harkányfürdői nyaralásunkból a zordon felnőttek kiutáltak állitólagos zajongásom miatt, s igy vitt el anyu ide)

itt adtak rám kis flanel apró virágos flanellpijamát az alváshoz és minden este a gondozó nénik megsimogattak tán meg is pusziltak és tettek a számba egy vagy két kockacukrot (akár a többieknek)

nos, azóta, bár már jól tudom, hogy a cukor káros, én mégis minden este lefekvés előtt nótóriusan bekapok egy vagy két mokkacukrot


julius 26

beérni kevesebbel

nagy sötétben jön,
a megvilágosodás
legyen félhomály

retro nap

egy szörnyű gyorsebéd után ahol levest nem volt időm megenni, s a második fogás sóletről meg se kérdeztem hogy mi van benne, hát a fél keménytojáson  túl darálthús! ,meg kukorica, iszonyú volt , ott hagytam, de addig is émelyegtem,

eredetileg találós kérdésnek akartam feltenni: mi ez:)

legalább ne nevezték volna sóletnak! (mert ez nem kóser...)

 a kávémat meg nem hozták időben, rohantam a moziba ,Mamma miát nézni, másodszor! a retro alkalmából, nem tudom,  először is-e, de most mindenesetre bőgtem a záró jelentetnél, ahol megjelenik az egy-két éve halott anya a templomban az Unokája keresztelőjén, s időnként átvállt a kép a saját fiatalkori énjébe, s végül hátul az ajtót becsukva örökre... eltűnik...szóval bőgtem, sokféle- egyre több -áthallás miatt- de jólesett. (jobban, mint a sólet)

aztán hazarohantam végre kávézni s majd vissza retrózni  Bonbon együttes... adtak vagy 15 perc műsort, egy ráadással, értékelhetetlenül/ (én azt hiszem norvég vendégmunkásnak tűnhettem jóesetben, mert közölték, aki nem csápol az az, (esetleg nem szereti őket)

bementem az aulába, pontosabban vissza, mert kiderült ott kiállítás van a régi moziból , vetitőgép, régi székek, s a falakon régi plakátok,szinészképek, azaz kb az én korosztályom fiatalabban, játékkal egybekötve, ki kell találni a 16 színész nevét már 12 is nyerő,, megszólitottak, ki lehet egy képen, a többit mind tudják

nekem - a sok magyar közt - rögtön az ugrott be, hogy csehszlovák

később egy  keresztnév is: Jana

majd még később  a vezeték-  Brejhova

nem is hallottak róla, pedig az én időmben elég népszerű volt

(itthon utánanéztem, kiderült hogy volt egy Hana Brejhova is, a kishúg aki Forman Egy szöszi szerelmében játszott (akkor már elvált Janatól),...   a fotó pontos mására nem találtam rá (de remélem jól sejtem, inkább ő(k?) mint a többi tipp Moór Mari, Romi Schneider, Almási Éva... nevetséges)

aztán el kezdett jobban esni az eső, bentről hallgattam kiszűrődni Hevesi Tamást, végig a fiatalkorú Jeremyjére várva, végre felhangzott az is, addigra kimentem, majdnem elállt az eső... elmesélte a keletkezés bájos , kamaszos történetét... én meg elámultam azon, hogy csusszanhat ki valakiből az évtizedek hosszú során az élmény, az élet, az érzés, és hogy maradhat meg csak a hangerő, és némi erőlködés...(vagy a vevőből is hiányzik már valami?!)

aztán hazamentem

láttam az Unokám skypon és beszéltem is vele , megmutattam a prospektust a Marosmenti Konstantinápoly  kulturális programjait. az anyja fotójával is, amit ugyancsak láttam plakátformában a Hagymaházban (is) kifüggesztve, mire unokám boldogan felkiáltott: anya híres lettél! :)  (a magvetős könyvek miatt is , számontartja)

ökör

ökör voltam mindig
a kihasználatlan
lehetőségek barma

nem baj

kevesebbet tudtam hibázni
mintha minden galibába
belementem volna

(bár igy is volt
épp elég...)


julius 23

kiállitások - 2. fotó

ez egy nagyon érdekes kiállítás volt... úgy is mondhatnám tematikus, minek anyaga évtizedek alatt gyűlt össze

kereszt ábrázolásokból

címe is kereszt parafrázisok, vagyis a keresztek újragondolásai, s ahogy Feledi Balázs elemzéséből kiderült: parafrázisok de persze nem a gúnyos hanem a felmagasztalt értelemben, tehát tulajdonképpen a fotón válik szent tárggyá az útmenti kereszt--- mintegy művészi látomásban

kezdés előtt épp ezelőtt a fotó előtt állva vitatkoztam magamban feliratával

merthogy félek! mert ha el is fogadom, hogy ő feltámadott, de rajta kívül senki...

állt ,meg mögöttem a művész Dömötör Mihály---

hol található?, a makói katolikus temetőben, lemált róla a kereszt s így kapta ezt a különös többletjelentést, tényleg mintha feltámadott volna

aztán megmutatta a legrégebbit, 40 év előttit, ami Prágában készült...

aztán a Jezus Krisztus Szuersztar dallamai után elhangzottak a nyitó beszédek

különböző aspektusokból a keresztek jelentősége

egy Tolsztoj idézet keltette fel az érdeklődésem a polgármester beszédében: aki ismeri saját helyét a világban, az ismeri Istent,bár ő megfordította...

engem ez az ókori bölcs jósdai feliratra emlékeztetett, ismerd meg tenmagad (helyed!) hogy megismerhesd Istent....

(aztán beszélt a fotóművész vásárhelyi lévén Vhely és Makó kapcsolatáról a művészetben, emlitette 1909-ben volt Espersit hivására Tornyai kiállitás(akkorban írhatta levelét a festő a nagynénémnek?)

1913-ban Endre Béla kiállítás 150 képpel, köztük lehetett, akkor vehette nagyapa a Marosparti tájat?)

meg beszélt saját , személyes keresztjeiról....

A kat plébános is beszélt, vallásfilozófiai megközelítésben...fényről, árnyékról, világosságról, életfáról s egy kedvenc József Attila idézetemmel zárt :

 Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.


a művészettörténész a parafrázis jelleg hangoztatása  mellett, ami itt felemel.is kiemelte a fények jelentőségét, meg a fekete fehérek mellett a szürkét..a köztes borongást