elolvasatlan könyv
minek is írták meg
ha nem kell senkinek
lehet hogy én is az vagyok
egy elolvasatlan könyv
néha, valakai belelapoztak
de félretették... jobb napokra
amik aztán elmaradtak
a betűk benne kifakultak
már nem is lesz ki elolvassa
pedig érdekes volt
vagy ki tudja...
Feltünt (végre) a zsúfolt étteremben, hogy minden asztalnál többen ülnek.Csak én ebédelek - egymagam.(no ez már előbb is feltűnhetett (volna), csak most el is gondolkodtatott (a helyzetemről.)
unokám felhivott videotelefonon, bemutatni néhány bűvésztrükköt
készülődnek amúgy egy irodalmi délutánra anyjával, ahol gyerekeik is ot lesznek a részvevőknek
V rákérdez, hogy ő ott kicsinek vagy nagynak számit
is-is mondja anyja , lesznek kisebbek is meg nagyobbak is
(Kamaszként nem tudja hova elhelyezni magát úgy tűnik)
mondom az egy átmeneti kor ,amiben te vagy ... se gyerek se felnőtt)
erre ő : MINDEN ÁTMENETI
(milyen igaz - korfüggetlen bölcsesség)
► Körkép. Válogatta Szegő János. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 296 oldal, 5999 Ft
► Szép versek. Válogatta Turi Tímea. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 304 oldal, 5999 Ft
Folyamatosan figyelem a kortárs irodalom mozgásait, jelenségeit, hullámvölgyeit, hullámhegyeit, és többnyire ismerem azoknak a műveit, akiket beválogattak, így aztán nem is lehet engem nagyon meglepni, legfeljebb azzal, hogy ki mit gondol szép prózának-versnek.
Maradjunk talán annyiban, hogy a Körkép és a Szép versek egyfajta eligazítás, tájékoztató, térkép, waze arról, hogyan írnak ma Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen. Mindkét kötetben vannak ugyanis olyanok, akik Csíkszentkirályon, a jugoszláviai Darázson, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron, Munkácson, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Topolyán vagy Zentán születtek vagy élnek, a síp tehát sokágú.
....
Körkép, Szép versek – két leíró jellegű, értéksemleges cím. Akit megkaristol a vágy, hogy vitába szálljon, annak mondom: szép vers T. S. Eliot J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című verse és József Attila Ringatója egyaránt – ember legyen a talpán, aki érthetően elmagyarázza, miért tartjuk őket annak, mindkettőt.
Mégis mindkét kötet egyfajta „aranycsapattá” változott, évről évre a legjelentősebb verseket-prózákat várjuk (el) tőlük, aki pedig nem kerül be egyikbe sem (és mindenki soha nem kerülhet be), az megsértődik, s ez nem kis teher Turi Tímea, illetve Szegő János vállán.
Annál is inkább, mert úgy érzem, a magyar irodalom megállapodott, a kilencvenes évek entropikus időszaka után, amikor szinte minden percben meglepődhetett az ember mondjuk egy Ficsku-novellán vagy egy Parti Nagy-versen (Rókatárgy alkonyatkor!!!), mára „beálltak” az irányok és az irályok, elég határozott, bár diszkurzív módon szintén nehezen összefoglalható elképzelésünk van arról, milyen egy mai vers vagy novella.
Azt jelenti ez, hogy nemigen lepődtem meg az idei kiadványokon? Igen, azt. Pontosabban: meglepődtem némely hiányokon vagy némely jelenléteken, de nem a válogatások állagán. Gondolom, a kezdeményezésnek az is a veszélye, hogy mindkét válogató egy (ráadásul ugyanannak a) jelentős kiadónak a szerkesztője, értékrendjük világos és végleges.
*
Tovább is van, mondjam még? A versek egyéniségét, hangját könnyebb megállapítani; a próza valahogy eltűnik egy ilyen halmazban, nem beszélve arról, hogy néhány regényrészlet is található a kötetben. Holott prózaíró mindössze harmincöt van, költő legalább kétszer annyi. Érdekes, hogy regényrészlet itt is akad, a Terék Anna szép verses regényéből. De hát minden magyar költő, hogy egy román szólást fogalmazzak át.
Bizonyára kopok a korral, de mint már említettem, kevés az igazi meglepetés. Magyarázat lehet erre az is, hogy folyamatosan figyelem a kortárs irodalom mozgásait, jelenségeit, hullámvölgyeit, hullámhegyeit, és többnyire ismerem azoknak a műveit, akiket beválogattak, így aztán nem is lehet engem nagyon meglepni, legfeljebb azzal, hogy ki mit gondol szép prózának-versnek.
Maradjunk talán annyiban, hogy a Körkép és a Szép versek egyfajta eligazítás, tájékoztató, térkép, waze arról, hogyan írnak ma Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen. Mindkét kötetben vannak ugyanis olyanok, akik Csíkszentkirályon, a jugoszláviai Darázson, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron, Munkácson, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Topolyán vagy Zentán születtek vagy élnek, a síp tehát sokágú.
*
„Ha valaki megtudja a titkod, akkor megharagszanak rád, és megölnek, ezt a Kígyókirály mondta neki, aki megtanította az állatok nyelvére. Sokáig nem tudott megszólalni, az anyja szerint azért, mert nem érdekelte a világ. / Jól elvan magában, mondta ország-világnak. Amikor senki nem figyelt rá, a fog a diófa alatt elmélyülten hallgatta a madarak csiripelését. A kertben csak egyetlen fa volt, de annak terebélyes ágain jól megfértek egymás mellett a verebek, a feketerigók, a cinegék, a zöldikék és a pintyek. Egész álló nap együtt tanyáztak. Ez volt a Madarak Köztársasága. Ő hívta így. A fog a tyúkokkal nem foglalkozott, hiába hallatszódott át a kotkodácsolásuk a szomszéd betonkerítésén keresztül is. Nem szerette a tyúkokat, mert a nagyapja azt mondta neki, tyúkesze van” (Bencsik Orsolya: Az állatok nyelve, 42.).
A legerősebb novella, mondom, vállalva a szubjektivitás kockázatát, a Mái Attiláé. A Légyvíz torokszorító, kíméletlen írás, felkavaró borzalom. Szikár tömörséggel meséli el gyilkos nővérek történetét, akik – spoiler következik!!! – százhatvankét gyilkosságot hajtottak végre (a megszületett gyermekeiket és a férjeiket is mind megmérgezték), míg végül elkapták őket, sőt, ők jóval többre emlékeznek. Az elbeszélés nincs helynevekkel ellátva, ettől mitikussá magasodik. Ettől és a nagyon pontosan eltalált, hemingwayes, carveres stílustól. „Soha nem mentünk vissza oda, ahol minden kezdődött és végződött, kitaszított minket a halál faluja. Név szerint ismert bennünket az ország, hírhedtek lettünk, mára emléktelenül eltűntünk, semmivé váltunk, pedig a legtöbben még élünk. Az étvágyunk megfelelő, a légzésünk szabályos, mégis a láthatatlan világhoz tartozunk” (Mái Attila: Légyvíz, 130.).
*
Újabb különbség: a Körképben nincsenek benne a „szent szörnyetegek”, se Bartis, se Bodor, se Darvasi, se Dragomán, se Krasznahorkai, se Láng, se Nádas, se Spiró, se Tompa Andrea, se Závada, se Vida – bizonyára egyik sem közölt novellát ebben az időszakban. Talán az lehet a magyarázat, hogy a magyar irodalom egén még mindig a regény a legtündöklőbb bolygó, a legtöbben azt érlelik magukban, és regényrészletet nem szívesen közölnek. A Szép versekben viszont több nagynevű költő is megjelenik, Balla Zsófiától Markó Béláig, hogy csak az egyik ívet emeljem ki.
Többnyire szabadversek íródnak, noha akadnak időmértékes és rímes versek is, például éppen Markó szép szonettjei. Más esetben a vers annyira problémátlan, hogy nem egészen értem, hogyan került bele a válogatásba: „Ne félj. Feletted szelíd nyulat / ringat a Hold, és álmodat őrzi. / Bársony éjeid lágy takaróján / csillagok hímzett mezői. // Ne félj. Téged nem óvhat fegyver, / se rács, csak a gyönge imádság. / Nevess az égre gyerek-szemeddel, / valaki nagyon vigyáz rád. // Aludj – reggel, ha fényben ázik / az utca, és égre tárul az ablak, / hajadtól a megfáradt vállig, / egy sugárral megsimogatlak.” (Both Balázs: Anyám szól, 31.).
Ez a szelíd altató mintha nem 2020 után született volna, hanem valamikor Nagy László – Simon István – Váci Mihály korában. Szinte minden szószerkezetet ki lehetne emelni, és megkérdezni, ugyan mit keres egy kortárs versben, ráadásul minden önreflexió vagy irónia nélkül. Nem gonoszkodom, csak érteni próbálom a válogatás szempontjait. Vagy azt próbálta megmutatni, hogy ma is születnek ilyen versek? De hát akkor kétszer annyit is beválogathatott volna.
Mi marad még? A köznapok örök / forgása, öltözések, vetkezések, / jelen nem léte a cselekvésben az énnek, // s várni nyugodt szívvel a hírnököt, / hogy egy még mélyebb nemlétbe vezessen, / ahol már nem keres többé ember, sem isten.” Erről a formába szorított gondolati líráról ki lehet találni, hogy Rakovszky Zsuzsáé. (A részlet az Őszi-téli szonettek első darabjának a zárása a 203. oldalon.) De különben is, a formás versek éppen a formát feszegetik-próbálgatják, akár úgy, mint Szabó T. Anna, aki Arany Juliska életét értelmezi mai elvek szerint, mégis hitelesen: „szavad dörgött fölöttem / fejemet meghajtottam / sírásom két marokkal / torkomba gyömöszöltem / lázadásom csak egy volt / hirtelen férjhez mentem / és hová hozott férjem / szülőfalunkba vissza” (Szabó T. Anna: Juliska meghalása, 221.), akár úgy, mint Seres Lili Hanna, aki Weöres A tündérének sorait keveri a versébe: „Éjszaka nyílnak a lányok, / Pán kocsikázza ki őket, / sárga akácok az utcán, / sáska-hadak hegedülnek. // Éjszaka nyílik a lányka, / foltosan ér haza, sárga, / mint az Akácfa, amelyben / hajnali köd-fal a vára. // Kérdem a Pánt, magyarázza: / friss levegő, analízis, / fel ne jelentsem a bossznál, / fájna a háznak a krízis. // Hallgatok, úgy, ahogy illik, / éjszaka űznek az álmok, / szunnyadok ág sürüjében, / éjszaka nyílnak a lányok.” (Éjszaka nyílnak a lányok, 212.).
„Összehúzom a kavargó nyárfavattát, / de szél jön, rögtön visszaszáll a kőre. / Apámat látom, amint a fonott székről / felpattan, hogy a járdát felsöpörje.” Itt már a hapax legomenon sejteti, hogy ez egy Tóth Krisztina-vers (Nyárfahó, 241.).
ás irány a szűkszavúaké, például a remek Szijj Ferencé: „Homokszerű alvással telik az idő. Színes / feliratok repülnek fel és hullanak / darabokra, mielőtt még el tudnám / olvasni őket. Elgázol egy katapult.” (Üzenetek – 229.). A Pilinszkyre emlékeztető takarékosság olyant is üt, mint a Négysoros szerzőjénél, bár Szijj cseppet sem epigon, saját világa van.
Érdekes még Simon Márton prózaverse, a This is Going to be Great Television: nem szabadvers, amennyiben prózaként tördelődik a szöveg, de nem is formás vers, hanem csakugyan igazi prózavers: a próza megtalált és rájátszott lüktetése hallatszik belőle. „Akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, de valami / folyton közbejött, elvonta a figyelmem, nem lehet így élni, / egyszerűen minden érdekes, mindenki nyaral, nősül, kutyát vesz, / lovat, töltött káposztát főz, betaggeli a fagyizót, két csillagra értékeli / a tengert, látszólag minden fontos, fontosabb, mint a háború, / ezért is akartam írni a háborúról, azért jöttem, hogy arról írjak, / de megkérdezték, jártam-e a fronton, én meg azt mondtam, / hogy nem jártam, azért mondtam ezt, mert nem jártam…” (213.). Mint a Forrest Gumpban, amikor véletlenül kimegy a biztosíték, amíg Forrest Vietnámról beszél, és akkor állítják helyre, amikor befejezi a beszédét: „Hát nagyjából ennyit lehet mondani Vietnámról.” A háború itt van a közelünkben, de aki nem volt a fronton, az hiába szeretne beszélni róla, csak közhelyeket tud mondani, vagy a bizonytalanságát, az elégtelenségét. Sőt, mint Forrest példájából látjuk, az se tud újat mondani róla, aki megjárta. Sem beszélni nem könnyű, sem hallgatni azt, aki beszél.
*
A kortárs magyar költészet és a kortárs magyar széppróza egyaránt színvonalas. Németh Zoltán azt mondta évekkel ezelőtt, hogy gazdagabb, mint a Nyugat korában. A párhuzamok mindig sántítanak, az azonban biztos, hogy bőségesen talál mindenki kóstolgatnivalót ezeken a svédasztalokon. De ha már megemlítettem azt, akinek szerintem nem lenne helye itt, a Szép versekben, akkor mondjam el azt is, hogy csodálkozom, amiért Balázs Imre József, Báthori Csaba, Kukorelly Endre vagy éppen Németh Zoltán nincs a kötetben, Visky András egyikben sem. Nehezen hiszem, hogy egyikük sem közölt semmit. Örülök viszont, hogy Csehy Zoltán helyet kapott benne: időmértékes versei mindig a forma új arcát mutatják meg.
Talán éppen ez az oka meglepődésem hiányának: kevesen mutatják meg a forma (bármelyik forma, s a formátlanság is az) új arcát. A beérkezett költők a saját hangjukat írják tovább, a pályakezdők pedig úgy próbálnak írni, mint nagy elődeik. Igaz viszont (ne legyek igazságtalan, bármennyire kifizetődő is), hogy már mindent kipróbáltak a világirodalomban, nehéz olyasmit művelni, amire még nem akadt példa.
Ami a leginkább velem maradt, az pedig Fenyvesi Orsolya egy sora: „Hálóingem folytatódik.” Ennek meg sem adom a helyét: érdemes kikeresni a kötetből, és megtalálni a kontextusát. Azok közé a jó sorok közé tartozik, amelyek újra bevonzzák az olvasót.
- Hogy vagy?-kérdi unokám, őszinte s dinamikus érdeklődéssel
Kicsit előbb mentem a ktárba a fel 4es műzli (természetgyógyász klub) kezdésre, a szomszéd teremben a honismereti körösök gyülekeztek 3ra. De irtózatos zajjal. Jöttek le a lépcsőn a gyerekkönyvtarból gyerekekkel nők s magyaráztak valamit nekik, hogy majd jőn a mentő...valaki rosszul lett? igen. Most nem a liftet használtam, ne zavarjak, felmásztam a lepcsőn. de mielőtt bementem a termünkbe persze érdeklödtem. Ki lett rosszul?! Nő ,férfi?. Öreg? Fiatal? Nő es öreg.Ki lehet?
Hirtelen sárgultak meg
mindenesetre visszakapcsolom a gondosórám...
tegnap a menzán, ebédnél annyira elszédültem, mikor lehajolva elcsavartam a z ivóviz csapját, hogy kiíván a vizet. utána egy darabig nem mertem elindulni. Segiteni akart a pénztáros, de mondtam, elmúlik...
hát tévedtem, most nem igen akart múlni, szokástól eltérően
a postára se mentem be, mert úgyis fel kell adni majd, egy paksamétát (válogatás nagybátyám önéletrajzi regényéből, - a róla készülő tanulmányhoz forrás - különös tekintettel ránk ill. a holokausztra, délelőtt már lefénymásoltam, a 26 oldalt, (a 480-ból) most boritékot vettem hozzá, a papirboltig még el tudtam menni, de aztán otthon bezuhantam az ágyba, előtte bevettem a szédülés elleni Artlevert, amiről tudom ugyan hogy elaltat, de úgy éreztem muszáj, elalvás előtt még telefonáltak az Ofotértból, megjött a multifokális szemüvegem (30-i határidő előtt) hurrá, majd megyek érte. Persze képtelen voltam, már aludtam is. Méghozzá valószerütlenül mélyen, hat utánig, mikor is hivott lányom, de alig tudtam visszahivni..miután lefagyasztottam a mobilom, .felkelés után mindig szédülök, igy nem tudtam pontosan megválaszolni, hogy szédülök- e még...
aztán még aludtam...
éjfél után pótlólag megnéztem volna! egyetlen sorozatom, a Bor, mámort stbt tele képtelenségeivel, de most szó szerint képtelenül néztem, csak hallgatva, u. i. a kép szétesett. Szemmigrénem kezdődött, ami ezzel jár...meg a fénykarikákkal... eltartott a szokásos 20 percig, szerencsére akkor abbamaradt. Viszont nagyon erős fejmigrén a szemmigrén után előjött...hajnalban...is
jelenleg nincs semmi bajom (?)
(a gondosóra töltődik)
megjelent egy kérdés (kérés) a ,fb-on, felirni nagyanyáink neveit, hogy szép régi nevekkel frissüljön a lista
hát tényleg szépek... a nevek is meg hordozóik is- és érdekes mindkettő becéző forma
anyai nagyanyám eredetileg Mária de mindenki Mariskázta (ahogy engem meg Julcsáztak?)
apai nagyanyám meg eleve Franciska! (bár őt gyakran Francinak hivták, röviden)
anyai nagyanyám esküvői képe nagyapámmal fent
apai nagyanyám lánykori képe egy zenei lap cimlapján található(mint ifjú zongora - és énekmvészé)
dédanyáim nevei:
Bárány Irén (Ungár), ill Josefa (Rosenfeld)
Julia(nna) (Morgenstein, Amália (Máli) (Rottenberg)
Jut eszembe a dédanyém után lettem Julia, (nna) hivatalosan ő is Julianna, de ő is mint én a Juliát használta
A Franciska nevet meg nagybátyám hagyta rám nagyanyám (imádott Francija)után kulcsregényében!
(úgyhogy én mindenképp örzöm ősanyáim néveit, emlékét)
egyébként anyai nagyanyám Bárány Mariska nagymamája is Mária volt - Ungar Mária (Bak) )férj Ungar Moshe Yehuda Moric Falk) -úgy látszik ez a szép örökitő hagyom-ny megvolt a családban többszörösen - de az ő anyja Johanna ,Bak Reichenback - (felesége Back József Eliezernek), aki az első szegedi főrabbi Back Zwi Hirsch fia....
voltál már úgy, hogy úgy érezted nem birsz tovább bent maradni ?
s nézni a giccses rajzokat, hallgatni hasonló csöpögős dalokat
egyszer véletlenül ott maradtam, s akkor tetszett
de most egy porcikája se
és nem tudtam kimenni, telt ház volt, tartottam, hogy "megszólnak"
alig birtam ki!
(aki nem hiszi, nézze meg e képeket (nézzen meg e képeken, meglátja...)
el is határoztam, legközelebb nem megyek (mert hogy ez egy sorozat)
nem is kell... ugyanabban az időben lesz a nívós irodalmi körünk
remélem nem hallatszik majd át a ...zene
bocs (de miért nekem kell?!)
október 20-ra a könyvtár komoly előadást hirdetett 56-ról
Marosvári Attila történész tartott illusztrált előadást az 56-os makói eseményekről ("csomópontjairól és dilemmáiról") "Az elvetélt forradalom főcímen,
alapos, részletes előadás volt, s sok nevet emlitett, amik gazdái nekem valamilyen formában ismerősek voltak, nem csak történelmi adat, ami vagy hiteles vagy nem egészen, mindenképpen nem lett teljes, persze az én ismeretem sem, legfeljebb más oldalról megvilágitott, (inkább közelitó)
emlitettem is neki az előadás végén, mondta, ő nem ismerhette őket, hát igen, úgy a helyzet még bonyolultabb
én is ugyan csak 13 éves voltam 56-ban , de voltam
(meg is jelent a mostani Mozgó Világban mozaikszerű emlékidézésem a Gyerek voltam 56-ban - rovatban)
meg amúgy a makói események a gimnáziumomból nőttek ki tulajdonképpen (bár ekkor még általánosba jártam, s csak hegedültem a gimizenekarban... nem volt tanitás csak felügyeltek ránk, s a felügyelő tanár azt mondta a készülő esemény (fötéri, Kossuth téri koszorúzás?) előtt, nekünk, hogy azt se mondja, hogy kimenjünk, azt se , hogy nem (jószerivel azt se nagyon tudtuk hogy mi van...)én hazamentem, (az hiszem a többiek is), hiszen anyut félig gyógyultan engedték haza, a szegedi klinikáról, feküdt, egyedül... valami röpcédulát felvettem a hazafele az útról, ,, azért , s boldogan mutogattam neki, amiben az is állt hogy visszakapjuk a -jogtalanul - államosított) házunkat Szóval én nem mentem ki, a szobordöntésre se pláne. csak pár nap múlva együtt masiroztam iskolába menet a macskaköveken araszoló tankokkal... hm a szürke égbolt alatt
ja, meg arra határozottan emlékszem, hogy következő évben, a gimiben amikor B Tomi töri órán mindig forradalmat emlegetett, a töritanárnőnk automatikusan és gépiesen kijavitotta ellenforradalomra...
volt egy oszttársunk (K. Pista), akinek a huga is velünk járt, pedig nem voltak egyidősek, ő idősebb volt egy évvel, de állitólag a z ellen)forradalomban való részvétele miatt büntették igy (de nem beszéltünk erről, se)
azt határozottan tudom, hogy Gombkötő Kati a szomszéd osztályból emiatt vesztett egy évet. Bár Attila most azt mondta, először legalábbis, hogy kizárták a gimiből, Hát közbe is szóltam a helyesbités miatt, mit aztán akceptált is.(csak évet vesztett, velünk végzett)
Hangzott el még ismerős név, a megtorlások kapcsán, a volt ált iskolai ignőmé, aki miatt már 55-ben otthagytam az iskoláját. (tűrhetetlen antiszemita kirohanásai miatt) Pedig csak egy -két évet kellett volna várni hogy elbocsássák. Csuthí Gizella Attila szerint kiválóan képzett pedagógus volt,. Szerintem durvalelkű antihumánus antipedagógus volt..mérhetetlen személyi kultuszával övezve....De hát ő nem ismerhette...Én a bőrömön tapasztaltam... elvetemült gonoszságát.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a tanácselnök Földházi Imre meg (eredetileg cipész!) az én elsős oszttársamnak volt az apja.. azt hiszem ő nem sok vizet zavart, semmilyen irányba
van még személyes vonatkozásom, pár
a nemzeti bizottság elnök Zombori asztalos készitte a csodálatos fekete uriszoba faragott bútort nagybátyáméknak, ami aztán hozzánk került-korlátlan idejű megörzésre- 56os egyetemista részvétele miatt disszidálni kényszerültő unokabőátyám, és utána szülei....Tomi minden ide utazásakor megsimogatta legalább szemével a fotelját s csodálkozott, hogy még ilyen jó állapotban van
(egyébként a forradalomról irt könyvében Attila eltévesztette a keresztnevémt, Leirom hát: Ladányi TAMÁS, aki buzditó beszédet mondott a szegedi egyetemről, hol már megalakult a MEFESZ, a makói gimnazistáknak még megmozdulásuk előtt ....)
azt most tudtam meg hogy dr Bogdán Józsefet, aki gyerekkori kedves viccelődő fogorvosom volt) és dr Blazsó József , akit előuző évben gyógyitott ki teljesen a fertőző osztáyon hepaptitsi b-ből, mit a Maros-parti úttörútáborban szereztem) is elbocsátották a kórházi állományból
Gajdos Dezsőt (ki anyu siremlékét késztette jóval később, tán utolsó munkájaként), s ki a legjobb sirkövesnek számitott a városbana, felmentették a szobordönts vádja alól (ügyesen kimagyarzta, hogy úgy javasolta a döntést, hogy később egyszerű legyen a visszaállitása - hát, ez valóban igy is lett...)Jelenleg a múzeum udvarán áll,. de épen, az alsó része, a szép Arany idézettel, és a szovjet katonákkal, a felszabaditókkal, s a magyar hálás emberekkel: "Nem hal meg az ki milliókra költi dús élte kincsét..."
--
a történelem kacskaringói...
ember legyen a talpán, aki mindig jól eligazodik a jövő próbáját is kiállva -
hát még, ha olykor az is, annak megitélése is bizonytalan, többarcú
én pl úgy vettem ki, hogy Fazekas redörkapitány mindig mindenkit menteni akart... nem ez az igazán emberi attitűd?
vetités szempontjából rossz helyen ültem, nagyon a szélén, és folyton belelógott a képbe Attila ahogy előttem ugrált, egyszer elnézést is kért érte...
pedig tán igy volt legreálisabb, amit láttam...töredékesen, mozaikosan)
egyébként Marosvári Attila is személyes ismerősőm tanitottam, diákszinpadomba járt....még hosszú hajával...
(még valami zárójelben, ami szerencse hogy igy maradt,
a házunk végében hallottam, hogy valami listáról beszélnek, ami a zsidók ellen irányult..200 fő rémlik, s hogy izgultam, mi rajta vagyunk-e...de ht ez nem lehetett kérdés...:(
nost, hogy nem hallucináltam, ime a bizonyiték amire épp az előbb, hajnalban bukkantam ébredésem után:
"Az 1956-os forradalom a magyar zsidóság számára egyszerre jelentette a szabadság reményét és a félelem újjáéledését. Egy korszakot, amely a nemzeti megújulás mellett a tömeges kivándorlás tragédiáját is magában hordozta....
Bár a forradalom idején nem alakult ki átfogó, szervezett antiszemita mozgalom, a felszín alatt időről időre felbukkantak zsidóellenes érzelmek. A korabeli dokumentumok szerint a politikai irányzatok között nem volt antiszemita jellegű, s a felkelés céljai messze túlléptek ezen a kérdésen. Mégis, a háború utáni évek lappangó előítéletei, a kommunistaellenességgel összemosódó zsidófóbia helyenként megjelent, különösen vidéken....
A budapesti eseményekben a „zsidókérdés” nem játszott központi szerepet. Bár előfordultak zsidóellenes falfirkák és röplapok, a fővárosban nem alakult ki politikai antiszemitizmus. Vidéken azonban több helyen előfordultak inzultusok,...
Makót azért nem látom a felsoroltak közt.... hm...de hogy a lista szót hallottama, pont ezt, az bizonyos
ez most már tényleg búcsú lehetett
de most szerencsére szonte üres volt a strand
a Maros csunyácska pocsolyaszerű,
a fekvőágyak pedig művészi rendetlenségben - teszettek
viszlát Maros, remélem látlak még... szebbnek... újjászületve
csak ma, csak egyszer és délután vetitették a filmet
de mindenképp meg akartam nézni
a téma s a szinésznő miatt
nem csalódtam végül is
bár kicsit egyenetlen volt a felépités ,a szinészi játék (habár mondhatjuk akár plasztikusnak is)
végül is annyi feszültség halmozódott fel bennem a mintegy 90 percnyi vetités alatt, hogy a legvégén, tört ki belőlem - szinte meglepetésszerűen - a sirás
(azt hiszem volt mostanában pont ilyen, úgy látszik jól időzitik a katarzist)
a nézőtér sötét maradt amig a stáblistát mutatták, s a legvégén milyen jó hogy benn maradtam , igy hallhattam a már üres teremben, egy hrutka róbert számot (főszreplő Für Anikó) előadásában Homlokomba hó hull...
mire kimehettem, már azt hiszem, nem volt könnyes a szemem,
jó hogy feloldódott a feszültség, a -megoldhatatlannak tűnő - probléma megoldódott a végére a film cselekményében is
a (megvakult) anya rájön, hogy mégis csak el kell engednie a fiát (egyelőre Párisba, a saját családja után)
a nő erős, önállósul, - hanem ahogy csetlett-botlott a fehér bottal a kezében,akkor kezdtem igazán sirni
de amikor megállt a gyümölcsösnél vásárolni, én is megnyugodtam...mint ő, a végére)
(hiszen az előbb a mobiljában az unokáját hallotta a fia mögött, aki - egy képtárban, kedvenc festményük leirása közben , előtt -épp káromkodni tanitotta a kisfiát :) a kurva anyját....
október a családom dömpingszülinapja,
sajnos megint elmaradt a felutazásom különböző okok miatt , bár még nem tettem le róla teljesen, még telik is az októberből, de mindig közbejön valami
pedig rég láttam őket személyesen,,
de most lányom felajánlotta- jobb híján-, (miután találgattam, hogy is néz ki nagyra nőtt unokám, mintha egy iskolai videon láttam volna ahogy hadonászik két hosszú karjával (rövidujjúban!) a múltkor meg a hangját szereplés közben (okt 6) meg a nagy ovációt tapsot utána...szóval most felajánlotta., hogy felhivnak videon, vacsi után
gyorsan rendbehoztam magam némileg én is
és készenlétben vártam a hívást, méghozzá a laptopon, mert ott nagyobb a kép, mint a mobilon , ha ők azon is hívnak
meg titokban felmerült, hogy próbálok valami fotófélét csinálni beszélgetés közben rólu(n)k
hát felemásra sikerült
rövid beszélgetésünk végén (aminek csúcsa az volt hogy Unokám "elszavalta" Weöres zengzetes , egyszavas versét: tojáséj (nem tudván újat mondani nekem ezzel, a régi (de annak maradt) magyar tanárnak sőt diákszínpadvezetőnek)- sajnos
kattintottam egyet, amire kaptam egy grimaszféle fél alakos képet, a frizurája most megint beatlesesen a homlokában, (de rövid), s pont úgy néz ki , keresztcsikos pulóverjében, hosszú lábaivak, 14évesen, mint Janikovszki kamaszkönyveiben a kamaszt ábrázolt fiú (fia)...Réber László remek , kifejező rajzain..
de ezt nem tehetem föl (bár mintha ő engedékenyebb lenne újabban, nem zavarná, de anyját zavarja)
aki azt se birja ha őt fotózom (de szerencsére van róla épp elég nyilvános, köz-kép :) (a fotóriportereket nem tudhatja megakadályozni)
(engem akar és többnyire tud is)
s mindegyik képen, - ha mégis kattintok -, olyan arcot vág rám, ami.... magáért beszél (nem jókat, rám nézve...)
a napokban volt nemzetközi napja a lánygyerekeknek, ez alkalomból láttam jópár szép anya-lánya képet a fb-on, irigykedve
gondoltam lefotózom magam meg őt is és egymás mellé rakom magunkat
hát persze nem sikerült
de most pár nappal később...
lett képem, ahogy épp fiával beszél pontosabban tirádáját hallgatja, s én is lent jobboldalon a sarokban . fotózás s telefonálás közben
.jpg)
ezeken meg, ahogy tiltakozik , rám nézve,, nagy kétségbeeső utálkozással
.jpg)
hát ez van... lett :( (belőlünk)
.jpg)
egyébként őseimről nincsenek fotók, s ahogy sejtettem a képtilalom miatt (ükszülöktől )
méltó utóda az ősöknek e téren
ezt egyébként ő maga mondta a mintegy másfél -két órás oldott beszélgetés és könyvdedikálás után, a könyvtárignőhöz közeledve kivel nem is tudom mit beszéltem épp - le is léptem,..gyorsan...bár jut eszembe: volt egy személyesebb megjegyzése még az elején hozzám, mikor megkérdezte, bemutatva magát, hogy Szegeden járt, magyar és orosz szakra, s megkérdezte van-e még ilyen, egykor szegedi diák, persze, jelentkeztem, s rákérdezett, tán pont magyar- orosz . még a szak is egybeesik, tényleg? háakkor SORSTÁRSAK vagyunk - mondta
hát nem egészen
ő nem tanitott, egyből a televizió szolgálatába állt, Fischer Sándor óvó irányitása alatt
jól emlékszem rá, üde volt, belülről szép elsősorban---komoly, szimpatikus
aztán a bemondóságán túl egyre több önálló, egyéni szerepet vállalt, élő adásokban is (miket - mint mondta - kifejezetten szeretett )
aztán jött a váltás, és elment tán 55 éves korában a tévétől, (az én időmben amúgy ez a kor volt a nőknél a hivatalos nyugdijkorhatár!)elment, mielőtt tán elküldték volna
s teljesen önálló projektjei lettek, 10 könyvvel, utazásokkal, ezzel-azzal
nem unatkozik, az biztos
és minden idősebb embert is arra késztet, hogy legyen aktiv, kratí...
a könyvtárigazgatónő volt hivatalból a beszélőpartnere, de nem sok szerepet hagyott neki, ömlött belőle a szó, mint az áradat
szabatos, szép beszéd jött ki belőle...
viszonylag hamar el is telt az idő..
végül is nem vettem könyvet, egyet a kortalanságról akartam, de nagyon összeollózottnak tűnt, belelapozva
s igy se férek a könyvektől otthon,,,
Sokat emlegette a húgát, akivel munkakapcsolatban is van és révén Döme Marit (van-e ki e nevet nem ismeri) akiről kiderült, hogy húga barátnője, aki néptánccsoport vezetőként a évfordulójukra neg is hí
vta műsort vezetni pár éve.. és fogja is - emlitette
végül, mikor kérdéseket lehetett feltenni, nem igen éltek ezzel a lehetőséggel
de Mari egyből beszélt - nem kellett volna? - s a szabadszájúságról, ami Juditék apjára jellemző volt (jó humora, öniróniája mellett) s ezzel kapcsolatban hallhattunk is Mari szájából egy anekdotát, mit Judit húgától vett át. Hát Mari-Mari nem kellett volna ! (De hát aki nagyszáju (szabad-? annak tényleg nehéz ellenállni 
én is elhallgatok, mielőtt,,,(egyébként Marinak osztályfőnöke voltam, a gimiben, s tanusithatom , mennyire be nem állt a szája már akkor is!:)
