különös dupla egybeesést lát lányom egyik - gondolatmenetem, és Rakovszky egy verse közt
(sajnos még nem külpte el)...de az elmúlással kapcsolatos, D T halála kapcsán irtam hasonlókat, hogy sorra elveszitjük a közegünket, kortársainkat vagy a kicsit öregebbeket., s magunkra maradunk, egy egész más világban, mint amibe beleszületünk... s igy tulajdonképpen már halálunk előtt meghalunk
elővehette lányom a R kötetet, mert mondja , hogy fia el is kezdte olvasni
és tetszett neki
engem miért nem olvas, mondjuk a "gyerekesebb" verseimet (pedig már nem is gyerek:)
mondja lányom A Fütyül a vizforralót?
avagy emlékcserepeket...
s jut eszembe azt a sorozatot épphogy az akkor 4 éves unokám isnspirációjára, kérdésére, kérésére irtam
más szintena régi házban
mikor is azt kérte, meséljek a kiskoromról
hát meg is tettem...kicsit visszahelyezve magam a saját régmúlt gyerekkoromba
állitólag ezt felolvasták neki...
a gyerekek valóban jó isnspirálok, ha lesz verskötetem, neki fogom ajánlani ezt a ciklust, mert tényleg, neki (is ) köszönhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése