Marosvidék ben

 utolsó sorba ültem, kis kerek pótszéken, már csak ott volt hely a csordulásig  telt könyvtárban

de előbb 3 példányt a Marosvidék legújabb számából (lányomnak, unokatestvéremnek is) - megvettem, a cikkem családi vonatkozása miatt: AZ emlékjelnél

ott az első oldalon "kezdődtem", 

7 oldalon át, a fotókból egy koszorús emlékjel került csak be (az avatás napjáról) s mellé még régebbről (100évvel) nagyapa zsinagógiai ablaka , ami már csak fotón látható

a folyóirat ismertetésénél, a vezető a nagyapámnak irt (fiktív) levélből olvasta fel az első mondatot

"Drága nagyapám! hát felavattuk a 100 éve általad is alapitott zsidó templomunk helyén az emlékjelet."

(arról semmit, hogy az emlékjelnél  későbbi pillanatfelvételek, mai jelenetek következtek...)

az írásom a holokauszt 80 . évfordulójára lett a folyóiratban, felkérésre

ugyancsak Urbancsok Zsolté, aki ebből az alkalomból néhány gondolatot irt az emlékezésről, melyben engem is idézett: (a Sós kávéból)

"Mintha nem lett volna vége a deportálásnak. Mintha újabb és újabb deportálásoknak lettünk volna kitéve folyton, országhatáron, sőt városon , kisebb közösségeken belül. Mert minden elszigetelés, idegennek tekintés, be nem fogadás, kirekesztés "deportáció", mégha nem is életre-halálra menő"

(annak idején Radics Viktória is ezt emelte ki a Könyvpiacban ) sejthetően tágabban (pl határon túli magyarokra is? értelmezve?)

de Zs (is?) kissé  félreértve, túl tágan értelmezve(?) igy vezetve be: " hisz valójában mind testvérek vagyunk, ha másban nem, hát a szenvedésben. Ahogy Gonda Julia nagyon találóan megfogalmazta:...)

én nem ennyire tágan minden (el)" szenvedőre"  értelmeztem a deportálások folytatódását

bár ha belegondolok, tényleg igy is értelmezhető (szerencsére)

meg kell látnunk mások szenvedéseit is, valóban...azt keresve ami összeköt s nem ami elválaszt, testvériségben élni...

fotóm is bekerült Zs jóvoltából, duplán, a molinó kiállításról, amin látható vagyok amint nézem 3-4 éves énemet a molinón, immár 81 éves ("túlélőként")

"fellépett" még Balogh Ildikó, Gajdi Zsuzsa a földeáki  gyógytornász  emlékére irtak ismertetésével

Pálné ( a Makón elfelejtett?) Justh Gyuláról beszélt, ahogy múltkor a honismereti körön is... és emléktáblájáért agitált. (lobbizott?)

a könyvtárig h pedig a makói könyvtárak eredetéről. a legkezdetekről-- 

a kisérő műsor esztrádszerű volt, 

a szinész (kicsit ripacskodva) úgy beszélt velünk, mintha nem tudnánk kl  volt  Yves Montand, sőt Ady se netán?!... hm)

KICSIT idegenül éreztem magam  a sok ember közt , többségüket a Marosvidék baráti társaság tagjaiként  nem is ismerem  és ez bizonyára kölcsönös

és nekik irok?! 

de hálás vagyok hogy irhatok, legalább megmarad, némiképp, amit, s úgy vagyok, miként a felvilágosodáskorabeli alkotók... a jövőnek... (?) (vagy ki tudja...) (lehet, hogy csak a levegőbe?! )

de nem számít!  

"megcselekedtem amit, megkövetelt a..."