szégyellem magam, de voltam egy kiállitásmegnyitón, ami illetve inkább maga a kiállitás nem nagyon tudta lekötni a figyelmemet
az ezer éves Magyarországról szólt pedig, persze rengeteg betűvel, kevés képpel, azt hittem, hogy a QR kód megment , de nem
.
a levéltárak szervezték, igy levéltárvezetők voltak a megnyitók is
(kissé muris volt a mikor a nem magyar nevű megyei levéltárvezető folyton a magyarságról (mi magyarok beszélt - ugyanakkor felemelő is, hiszen mi múlik egy néven?! :)
a makói vezetője kedvesen meg is invitált pezsgő nyitáshoz, mit szemtelenól el is fogadtam (egyetlen italt szeretek, a pezsgőt, édesen)
de rohantunk át a Keribe Stenger Gizike táblája koszorúzására, igy van ez ha torlódnak az eemsények...
a kiállitásnyitón rajtam kivül szinte csak kirendelt diákok voltak, tanaraikkal
no egy illetve kétvalami volt ami engem is meg a gyerekeket is érdekelte
családfakutatáshoz színes könyv általános iskolásoknak (épp a napokban történelem leckéje kapcsán immár felsős unokám érdeklődött iránta. !, meg egy vastagabb dosszié volt felnőttek nek (nekem?) aminek a füzete, nagyon hasznos adalékokat tartalmaz a segédeszközök használatáról.. igy van, mikor összeérnek az események
ja. valamit élveztem de az a nyitót keretbe foglaló zene volt
Biró Anita játszott egy Bartókot igen nagy erővel
a végén meg Debussi (átirat Heifeztől, mint megtudtam tőleo) szkatlanul (bartókosan) markáns volt ez is, de igy hasonult a kezdő darabhoz......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése