megint kiállitás a levéltárban , ezúttal Fodor Ilda kerámiáiból
Oláh Nóra beszélgetett vele
két nő, nőiesen:
ja, és utána odasettenkedtem a büféasztalnál két másik művészhez, múveikre reflektáltam és eszmét cseréltem...(mikve, spiritualitás a szobrokban) és meglepődésemre jól esett nekik, és szivesen is beszéltek, és kölcsönösen köszöntük....
rádöbbentem , hogy a művészeknek is igenis szükségük van a visszajelzésre
s nem kell visszafogottnak lennem, nekem, mint közönségnek...ha van mondanivalóm (s mindig van:)
(hát, jókor jutott eszembe :)
(Ildának egyébként most csak annyit mondtam, hogy műalkotás, a megjelenése is ()mert még nem láttam a dolgait, mikor őt)
**
ja, és ugy látszik nagyon beszédes kedvemben voltam,
szóba elegyedtem két kisfiúval is
akikről kiderült, hogy lányom volt tanárjának unokái, és az egyik mellesleg lányom osztálytársának fia is volt, sőt pecére padtársa is, aki egyszer jól elagyabulálta a lányom fejét(!) a vonalzójával...
a kisfiú elképedve feltette az egyedüliz ártatlan jogos kérdést::
de hát miért?
én is csodálkozom, azóta is...!
(pedig már az én unokém is hasonkorú- ők remélem nem hadakoznak, legfeljebb csak a kung fun, ami úgy tudom önvédelem, lányomra is ráfért volna(?)
aug 7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése