közös, emlékező blogunkban, 1976-ra kell emlékezni... 33 voltam akkor (ma már több mint kétszer annyi) no nézzük:
76-os töredékek
"Ha bohóc lehetnék
embernek mázolnám magam
Hogy szeressenek...
a bohócok"
( Tótágas, 1976.) (ezt én írtam, de Szabó Éva -rádiós, költő - egyszer “elvitte magával”...)
találtam egy kis naptárt, 76ból,de rejtélyes módon csak április 13-ig vezettem naptárt, a tavaszi szünetig.(valószinű elhányhattam, lehet, hogy egy másikba írtam az év többi napjait, csak most meg azt nem találom. Ó, az az örök rendetlenségem! Pedig, ugyanakkor ilyen akkurátusan, pirosan írtam a jövőre szóló előjegyzéseket, és a naptár első oldalára, útmutatónak szánt, ez évben talált idézeteket, nyomtatott gyöngybetűkkel beírva.
...fölébe kell kerekedni az életnek.(Mauriac)
...hogy győzzek, úgy kell élnem, mintha máris győztem volna. (Hernádi M)
...tiszteld a múltakat,
de köszöntsd a jövőt. (cummings)
Ne mondj le semmiről! Minden lemondás egy kis halál. (Babits)
Az új élet egy régi lélekhez tapad.
Mit taníthat egy tanár, ha azt nem, hogy ő micsoda? (Malamud)
Az első nap (január 1. beírása): Migrain (még tavalyról.) Meg egy könyvcím: Szabolcsi Bence A clown,mint a művész önarcképe. (Köcsönadtam, azóta sincs nálam, pedig kedvenc könyvem volt.)
3-án már félévi értekezlet, ellenőrzők összeszedésével. És Merlétől a Két nap az életet olvasom. (feszültség. humanista- jegyzem hozzá.) A tévében meg valami amerikai filmet nézek. Sydney Poitier és Rod Steiger főszereplésével, 4-én , vasárnap délig alszom. irok egy verset: Barátság? Szerelem? (szonett?) Karinthy Ferenctől olvasom az Epepét, tévében nézem Krúdy Gyula Napraforgóját. 51 kg vagyok, és/de hízókúrázom. 6-án fogorvos. Aztán megyek be Szegedre, régi barátokhoz. De olyan apróbetűs a beirás vagy annyit romlott a szemem, hogy ki se tudom olvasni, kikhez. Korrepetálok. Vasárnap, hétvégén, feszültségengedéskor, menetrendszerűen: migrén. Zenekarra járok, triónk van, Bachot, Vivaldit játszunk. (én hegedülök). Csurgóra kellene mennünk a diáknapok döntőjére színpadosaimmal, meghívtak bennünket, de lemondtam, későn jött a meghívás és féltem, hogy nem tudunk felkészülni, hiszen csak heti egy alkalommal tudunk próbálni. De megbántam, József Attila műsorunk "Jaj, szeressetek szilajon" a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben-re épül, mint narrációra. Azt hiszem "ősbemutató", jóval előbb, mint A Jordán féle pódiumravitel, sőt a szöveg kiadása - persze ez csak válogatás a Gyertyán Ervin könyvből."Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni.." és kérdezték is, hogy "hol vannak a makóiak" Pál Isti volt a zsüriben, mint megtudtam, és neki kedvence volt ez a rész, ahogy egyszer megvallotta, amikor közös tanárunk: Tamás Attila, ebből idézett egy régi órájukon: "Öcsödön rossz volt, kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza - minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz vajjon arányos-e hozzám most minden, ami van-"-- igen nem kapott, nem kaptunk arányosan ---semmit!!! (mind csalódtunk végül , ki így , ki úgy ... ki küzdött hát abba, ha pedig kibékült, ebbe... halt bele...(akkor is ha túlélt) (Pál Isti nem) A Népművészeti Intézetnél teszem le a rendezői vizsgám,B kategóriát megkapom. amatőröknél ez a legnagyobb rang. A próbákat, - bejár néha a rideg dirink is, mert jó a hangulat -élvezzük. (azért jobban ha a diri nincs bent). Néha pszichodrámázunk is. A barátság változatairól (úgy látszik, ez a téma nagyon izgatott a szerelemmel együtt. Szegeden színház. Negyven rabló és egy ma született bárány, de pár nap múlva még nagyobb színházi élmény a makói kultúrházban: Játsszunk Strindberget, Básty Lajossal! Zenekarunkban, Beethoven Tavaszi szonátáját játsszuk (még csak január van!) de Vivaldi telét is, meg persze Bachot, mindig. Vásárhelyen Tornyai kiállítás, (hol is a levél, amit nagynénémnek irt a festő?) és irodalom a könyvtárban címmel továbbképzés a vásárhelyi gimnáziumban. Orosz OKTV dolikat javitok, jók, be is jutnak seregesen a tanitványaim az országosba. 5en. Kokas Ignác kiállítás. Szülői értekezletre készülök, ami a családi életre nevelésről szól. Bánki Zsuzsa a kultúrházban, hideg a terem, fázik. A tévében Palotai Boris Zöld diója, 46 kg dac, valaki azt mondja, emlékeztetem rá, pedig én már 52 is vagyok. És fodrászhoz, kozmetikushoz járok. (már mióta nem!) Nagybátyám így írja alá a levelét, hogy hű de szeretlek! és egy tanítványom ajándékot csempész be, egy könyvet, Micimackót , egy képeslappal, (a mézes csupros szülinapos részhez betéve) amin ez a J.A. idézet áll: "(Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.)
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni."mert neked nincs szükséged a mi csudálásunkra... “hm...sose tudtam kezelni a rajongást, se az enyém, de még annyira sem, aminek én voltam a tárgya. ("A saját rajongásaimtól, s a mások rajongásától ments meg!")Kötöttem egy türkiz pulcsit, lustakötésssel, úgy hivták, hogy huzatpullóver. Kultúrházban végre előadjuk a J.A. a műsorunkat, azt hiszem József Etelka nem volt elragadtatva tőle, fájtak neki a szabad sorok...színjátszócsoportok megyei bemutatóján Vásárhelyen jön az elismerés: kristálytiszta műgond, lelki finomság, beléjük szuggeráltam,...?)ez a mi József Attilánk -mondja Gabnai Kati zsüror.....s innentől üres a naptár...
(fotót nem tudok feltenni, új laptomom van, még nem tapasztaltam ki)
aliz2. :: 2011. szept. 23. 20:18 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: naplószerűség, irodalom, kultúra
aliz2. :: 2011. nov. 11. 12:41 :: még nincsenek kommentek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése