TÖMEGKÖZLEKEDEM 2008 máj 15

 Reggel, miután rájöttem - végre-, azaz ébredés után beugrott, hogy az a tegnap felidézett " őszhajú asszony" tulajdonképpen, eredetileg a "Jiddishe máme", és kikerestem GerendásPéter Memento CD-jéről, s onnan beírtam a fordított szöveget is, meg megkerestem, ami a youtube-on található.... azt hiszem bőgtem is rajtuk még egy sort (már biztos, hogy nem az akácfavirágtól ill. nem allergiától...), lányom telefonált, már 6 óta fent van, ami nála elég szokatlan, s akkor már tovább írta a tegnap elkezdett PHD -jelentkezéshez szükséges anyagát, most a rezüméit, amit valószínű nem kellett volna, mert a már tegnap kezdődő fejfájása csak erősödött. Ami még szokatlanabb, mert neki nem szokott csak néha, és csak este. S neki nagyszerűen beváló terápia a "kialvása", de most menni kell interjú(adás)ra, a város végébe, a megyei laphoz... nosza, - jut eszembe: hát én is egy "jiddishe máme" lennék, vagy mi?! -így hát, 1 saridonnal felszerelkezve, gyorsan összekaptam magam, és fölugrottam az épp aktuális Szegedre menő buszra. Mióta ingyen utazom, nem fogom fel olyan nagy ügynek az "utazást", sőt utazásnak sem. Különben is a lakás alatt levő garázs tulajdonosa már tegnap bejelentette szabadkozások közepette, hogy ma bizony fülsiketítő zajt fog csapni megint, csiszol, reszel stb... mondtam, nem baj, ha nem fáj a fejem, nem zavar, ha meg zavar, majd elmegyek itthonról, úgyis olyan gyönyörű idő van. Hát, az én fejfájásomról meg is feledkeztem, bár néha vissza-visszatér, és nem is akartam buszrázásnak kitenni az agy"rázódás"om után, vagy egy hétig... de zavar az a 30 km, ami köztem és lányom közt van, ha úgy érzem, segítségére lehetnék..., a buszban felhívtam, hogy már fent vagyok, hát- szerencsére- a hangján is már egyből érződött, hogy elmúlt addigra a fejfájása, bevett egy cataflamot, nem is értette, miért megyek be Szegedre, a fejfájása miatt, ami el is múlt, nem kellene. Mondom, még leszállhatok, Makón vagyok, de otthon úgyse maradnék, nem mindegy, hogy hol "nem vagyok otthon"?...Tisztáztuk, hogy nem a fejfájása miatt megyek be, meg ő úgyis elfoglalt.....nem tud velem foglalkozni... dehát el se várnám... nem szeretek a terhére lenni, se feltartani, de szeretem készenlétben tudni magam, ha szükség van rám. (Persze ez valószínű ritkábban van -, mint gondolom. Ez viszont jó.)

Azért egy távolsági busz mégse olyan kényelmes, ha csak nem Express járat - mint a helyi... azaz az se mindig az. Egyáltalán, tömegközlekedni nem olyan kellemes... Bár kétségtelen, hogy a sárga bilétámmal roppant egyszerű.., meg is irígyelte tőlem a mellettem ülő öregúr, neki jövőre lesz esedékes, s ő is már nagyon várja... (Csak vissza ne vonják! - sóhajtottam, ő bizakodó) Mindenesetre, mióta , január óta megvan, én jóval többet "utazom". S csak mostanában kezdem észrevenni, hogy nem mindig kellemes... a 43-as amúgy se az. Állandó késésekkel érünk be Szegedre, különböző leállások, dugulások, kényszerű lassítások miatt, és többnyire teletömött járművökön szorongva. Most még a betűző meleg és levegőtlenség is hozzájárul a kényelmetlenséghez. De a csúcs visszafelé volt. Már Szeged belvárosában kezdődött el. Már lányom kisértem haza délután, 5 felé, jó, nagy zötyögéseket produkáló trolinak titulált, elég ócska buszon, fel is álltam, hogy ne érezzem annyira a zötyögéseket, mikor egyszer csak leállt a járgány, és közli a sofőr, hogy 15 perc várakozás után megy csak tovább. Arra gondoltam, a busszal történt valami, hiszen majd szétesett alattunk, de azt mondta, kérdésemre, hogy rendőrök irányitják a körút útkereszteződésében a forgalmat, ettől... persze gyalogoltunk tovább, ennyi járművet torlódni, de ennyi gyalogost se láttam még Szeged utcáin, a kereszteződésben egy rendőrautó, és egy önkéntes rendőr narancssárga mellényben össze-vissza hadonászik, özönlik mindenfelé az embertömeg...egy szembefutó gyalogos majdnem karambolozik velünk... Úgy tűnt már mintha nem mint korábban a busz, hanem az egész világ, de legalábbis ez a városa akarna szétesni...Mikor már csitulni látszott a felfordulás, ill. megmozdultak az autokaravánok, én is elindultam, de a távolsági buszállomás felé is, és onnan egész Szeged határáig, megállásokkal, lassan araszolva haladhattunk csak... még mindig nem tudom, miért, állítólag - az egyik ugyancsak bosszankodó buszsofőr szerint - a kamionokat kellett előre engedni "kipucolni"... Mindig ezek a kamionok!,lassan már -szó szerint- lélegezni se tudunk tőlük!

Holnap lehet, hogy itthon maradok. (Pedig inkább akkor kellett volna bemennem Szegedre - mondta is lányom, mert jön haza hétvégére, a cuccaival..., a több kilónyi számítógépével, meg a súlyos könyveivel, meg egyebekkel - amiktől még nem akart, nem tudott megválni, pedig felajánlottam...)

De van egy csomó intézni valóm itthon is. Majd rápattanok kedvenc (nem-tömegkezlekedési eszközömre: egy-személyes) biciklimre! (Jut eszembe, nem is olyan rég, még kétszemélyesként használva, hátul a csomagtartón vittem rajta a kislányomat - aki már már nagy-, s majd délután kimegyek elé a lakásunk közeli buszmegállóba, s majd onnan azon szállítjuk haza a cuccokat.

aliz2. :: 2008. máj. 15. 23:42 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egeszseg, hetkoznap, lanyom, SZEGED