aki nem tartja magát költőnek, pedig az (is)

 Károlyi Csaba

Tojásköltés, pénzköltés

Buksó – Nyáry Krisztián podcast-sorozata a 24.hu-n. 51. epizód, beszélgetés Turi Tímeával.)

Kedélyes, mégis komoly szakmai párbeszédet hallottunk. Fél órában ennyi információt, témát, fontos kérdést nem könnyű érinteni. Rutinos műsorvezetés és fegyelmezett válaszok kellenek hozzá. Ugyanakkor korántsem volt szárazan szigorú a beszéd, sokkal inkább volt ez barátságos és érzékeny csevegés. Aki meghallgatta, biztosan kíváncsi lett Turi Tímea új verseskötetére, és – ha szerző lenne – biztosan bizalommal fordulna hozzá mint szerkesztőhöz.

(remélem meghallgattátok (l előző posztok)

és itt az ÉSben az irás róla:

"Irtam már erről a remek sorozatról, de most két okból sem tudom megállni, hogy a legújabb epizódról ne írjak. Egyrészt a költészet napjára készült el. Másrészt olyan költőt és szerkesztőt mutatott be, aki számomra fontos. Turi Tímea volt a vendég, mert új verseskötete jelenik meg Egyszerre egy beszéljen címmel, és mert idén ő szerkeszti a Szép versek antológiát.

Nyáry Krisztián szokás szerint izgalmas adatokat sorolt fel az elején, költészettel kapcsolatos rekordokat. Alig lehetett követni, olyan gyorsan mondta a neveket, címeket, évszámokat, jobb lenne, ha ezeket is leírná, miként a végén elhangzó ajánlott 10 plusz 3 új verseskötet adatait. Melyek a legelső költemények? Mezopotámiai, óegyiptomi szövegek adatait darálta, az Énekek éneke és Szapphó mellett. Fölhívta a figyelmet az első magyar versre (Ómagyar Mária-siralom), verseskötetre (Tinódi Lantos Sebestyén). Kiderült, melyik a leghosszabb vers a világon, ki a legtermékenyebb költő, és végül jött egy teljesen értelmetlen adat: a leghosszabb versmondóverseny Kínában volt 2016-ban, 22 703 résztvevővel.

Ezután végre következett az érdemi rész: a jó félórás beszélgetés. A kérdezőnek könnyű dolga volt, hiszen vendége jól beszél, és nagyon szimpatikus irodalmi szereplő. Új verseskötete a Prae Kiadónál jelenik meg, nem a Magvetőnél, ahol főszerkesztő. Miért? Éppen ezért. Korlátozottak kiadójának a lehetőségei, sok költőt el kell utasítania – és nem szerencsés, ha az ember abban az étteremben vacsorázik, ahol ő a pincér – mondta.

A kérdések frappánsak, célzottak voltak. Hogyan írhatott meg Turi gyerekként két érett verseskötetet? („Gyerekként könnyebb úgy beszélni, mint egy gyerek.”) Miért nem szereti magát költőnek nevezni? (Mert nem napi nyolc órában költő, mint Weöres, hanem szerkesztő, aki néha ír verset, de a költésről inkább a pénz meg a tojás jut eszébe.) Mit szól, ha költőnőnek nevezik? (Zavarja is, meg örül is. Nemes Nagy szerint nincs női költészet. De mi van akkor, ha egy nő tényleg azt tudja jobban csinálni? Azonban ha szerelmes verset akar írni egy szép férfiról, nincsen mintája, ha egy szép nőről akarna, akkor Csokonaitól József Attiláig csomó dolog állna a kezére.) Miben mások a nők el nem mesélt történetei, mint a férfiakéi? (Történetileg a nőknek jobban megy a hallgatás. De most a hallgatás utáni állapotban vagyunk, ma már nagyon sok nő megszólal.) Honnan jön az iróniája? (Alkati dolog is, de esztétikai alapvetés is a dolgok több irányból szemlélése, ahogyan Esterházy mondta: a bonyolulttól nem kell félni, a zavarostól kell félni.) Mi az új kötet kérdése? (Hogyan lehet olyan használható verseket írni, amelyek egyszerre személyesek és közösségiek.)

A legszebb rész az volt, amikor Turi Tímea a politikai és a személyes költészet határairól beszélt. Zsidó vallásgyakorló ember, mondta, és nagyon fontos számára, hogy az ima a judaizmusban nem saját szavakból áll, ráadásul a fő imákat csak közösségben, de csak magában mondhatja az ember, ugyanakkor az ima nem annyira szakrális találkozás valami fenségessel, hanem inkább praktikus. Ezt az imakönyvszerű struktúrát próbálta nem imaszövegekben működtetni az új kötetében. A szerepversekben pedig az a kérdése, mit lehet kezdeni a nagy mitikus történetekkel a magánmitológia szempontjából. Megtalálta a nagy történetek, az Ószövetség, az Odüsszeia női mellékszereplőit, Sárát, Kirkét, és az ő teherbírásukra, erejükre épített, de hát az benne van már eleve a nagy történetekben, mondta lazán. És hogy miért főleg női szerepverseket ír? „Az empátiának vannak határai. Nem feminista programot akarok megvalósítani, hanem ezt ismerem, én nem a férfiöltözők világát ismerem, hanem a női öltözőkét” – fejtette ki. Ám a kérdező megjegyzését nem kerülhette el: „Azért nagyon ismered te a férfiak világát is.”

Kedélyes, mégis komoly szakmai párbeszédet hallottunk. Fél órában ennyi információt, témát, fontos kérdést nem könnyű érinteni. Rutinos műsorvezetés és fegyelmezett válaszok kellenek hozzá. Ugyanakkor korántsem volt szárazan szigorú a beszéd, sokkal inkább volt ez barátságos és érzékeny csevegés. Aki meghallgatta, biztosan kíváncsi lett Turi Tímea új verseskötetére, és – ha szerző lenne – biztosan bizalommal fordulna hozzá mint szerkesztőhöz.

Befejezésül a kiadó két új verseskötetéről is szó volt (Pál Sándor Attila és Kellerwessel Klaus), majd arról, hogy idén Turi Tímea szerkeszti a Szép verseket, mert cseréltek Szegő Jánossal, aki meg átveszi tőle a prózaantológiát, a Körképet (örömmel konstatálom, ezt már javasoltam...). Kicsit más lesz így a két anyag. Turi megtartja Szegőnek azt az elvét, hogy egy szerzőtől kevesebb vers legyen, és így több szerző bekerülhessen. Kiegészítő szempontja a női kvóta, bár ebben egyharmad fölé nagyon nehéz menni. Figyel a fiatalok mellett az idős pályakezdőkre is (mert ma a nyugdíjasok néha elkezdenek költeni). A „szekértáborok” frontvonalairól pedig ezt gondolja: „a jóisten tudja, hol vannak”.

---

És időközben meg is jelent a könyv, az Egyszerre egy beszéljen...délelőtt be is dobta a postás, és esgtee meg is volt a bemutatója - a Margon.,,,