első napokban sétáltunk lányommal - még eufóriában - fagyoskodós hatalmas polgári házunkat felhagyva, távhűtött újdonsült lakótelepi lakásunk felé, csupa egyforma házzal körbevéve, mikor hirtelen elénk ugrott egy kiskutya (akiktől én fóbiásan félek, mióta megharapott lányom védőnőjéé)
persze a gazdája egyből ránkförmedt....(ó ezek az elfogult kutyatatulajok)
valami olyasmit is mondott, hogy minek jöttünk ide, nem illünk ide, nem vagyunk "idevalók"...
azóta eltelt évek alatt rájöttem, hogy bizony nem....
(de a kutyákkal már kezdek megbarátkozni! :)
***
Még hogy nem volt rabszolgaság a történelmi időkben..?
Ezt fejtegette nem rég irodalmi körünk vezetője (fittyet hányva a Tragédia egyiptomi szinének is)
Egy csöppet se győzött meg!
de félretéve a történelmi régmúltat, mi is voltam én a közelmúltban 30 éven át?
pedajgogosz a szó legigazibb értemében. Azaz rabszolga!
***
isten ránk hagyta a világot
neki is csak a teremtés volt érdekes
a hetedik nap megpihent
és úgy maradt -
azóta csak nézi
mivé lett világa
ám sokszor
el is fordítja
fejét
hogy ne lássa!
***
sose jöttek
Hányszor feladtam
önkéntes számüzetésben élek
itthon, a hazá(m)ban
bár egyszer már száműztek
innen kisgyerekként a halálba
azt hiszem felnőttként
nem jöttem volna vissza
de ragaszkodó tipus lettem
ahhoz is ami nincsen
***
egyetlen anyai hajszál
Anyunak gyönyörű haja volt.
Őszen is - sót.
Volt benne egy nagy hullám (eredetileg csak az őszült meg, kiemelkedő tincsként)
Mikor meghalt - egyszer a fehér szekrénye fájdalmas kiürítése közben (milyen rend is volt ott!), megtaláltam a téli sapkáját és benne egyetlen ősz hajszálat!
Sírógörcsöt kaptam attól az egyetlen hajszáltól.
Valószínűleg metonimikusan....
*****
fiatalok-öregek meg a szemránckrém
kijőve a Gloriusból, elhaladok előtte, hol egy-két asztal már ki van rakva, egynél ül is egy fiatal fiú és lány
a fiú kedvesen kiköszön
megállok, nézegetem, s bevallom, nem emlékszem rá
itt dolgozik - mondja mosolyogva
recepciós? pincér? - találgatom
igazgató - árulja el a lány
nahát! és ilyen fiatalon? - csodálkozom- és én még sose láttam?
ő engem már 40szer, 60szor
amúgy szemránckrémet használ fiatalitásra - viccel
na én ugyan kenhetném!
***
később látom a lány viszi fel a székpárnákat, itt dolgozhat ő is, aztán meg, jön egy fiú hozzá, biciklin tolva egy kisgyereket - nincs kétség. egy család,
magának gyereke van már ? ra- bólogat
őrület!
és mindenkin azt látom, hogy milyen magasra nőtt, pedig én mentem össze!
mindenki fiatal? csak én lettem öreg!!!!0
****
nem-író vagyok, csak rögzítő...remélve örökítő, minden kitalációtól, fikciótól mentes
tán csak az álmaim kivételek
de az is a valóságom
****
elhallgatott történelem, néma múltunk
néha átevickélek a Dunáról, az ismétlések garmadájából az m5-re
az egy kérdés pol műsor ment épp már nagyjából, és megdöbbentem, mert a legkülönbözőbb "szekértáborokból" jöttek is teljes egyetértésben voltak néma múltunk, az elhallgatott történelem tárgykörében
magam is újra rádöbbentem, hogy ennek voltam életem túlnyomó részében kárvallottja
hányszor szólt is rám anyám, hogy ne legyen akkora a szám, hallgassak, mert úgy járok mint apám (Igen, a fordul még a kocka mondásának van volt egy ilyen olvasata, tanulsága is)
a műsorban csak mellékesen, de mégis csak megjegyezték hogy a holokausztról se volt szabad évekig beszélni
valóban, nyíltan nem
tán igy akarták elérni, hogy felejtsük el---
de hogy is lehetne.. és mellé is fogtak...
arra is emlékszem, amiket nem mondtunk el, nyiltan, tán még jobban
(tán még a külföldi rokonaimat is tanácsos volt elhallgatni, még ha törvényesen is mentek ki)
kettős világban éltünk
volt egy kimondható őszintétlenebb részünk és igen, ott volt mögötte a lényeg, az elhallgatott, a ki nem mondott
úgyhpgy ne szóljunk most semmit, bár megtehetnénk, bármit
(mire mit mondott az én bölcs láyom? hogy igen, ma már bármit mondhatunk, de semmi jelentősége)
"...ma már bármit mondhatunk, de semmi jelentősége" - valóban. Nagyon bölcs lányod van.
VálaszTörlésAnyunak hófehér haja volt, mindig tiszta és fényesen puha.
VálaszTörlés