sötét van és hideg
nincs kedvem semmihez
de haza megyek
ez megnyugtat
mégha ott sincs
túl meleg
de lámpát gyújtok
vagy lefekszem
felejtem a telet
hátha lesz még kikelet
sötét van és hideg
nincs kedvem semmihez
de haza megyek
ez megnyugtat
mégha ott sincs
túl meleg
de lámpát gyújtok
vagy lefekszem
felejtem a telet
hátha lesz még kikelet
ezen az előadáson is ottragadtam, mert annyira érdekes volt, és mindig van valami, ami arra emlékeztet az általam hidegen hagyott történelemben is, hogy a történelem mi (is vagy egy ismerőseink)vagyunk - valahol...
mégha az apátfalvi, Makó környéki 1919-es lázadás áldozataiban is,,,
M Attila (régi tanitvány, diákszinpadosm bár azóta még nagyobbra nőtt...volt az előadó, F. Géza muzeológus kérdezte két digitális könyvéről is (bár szép bevezetőt tartott, (mit A. is szivesend hallgatott volna tovább is)a későbbiekben nemigen volt szükség rá A-ból csak úgy ömlött a szó, rengeteg tudásanyag fölényes birtokábankét könyvéről beszélt amikről kiderült hogy hagyományos értelemben nem is azok, bár mindenük megvan ami egy könyv ismérve, csak épp nem lehet kézbe venni, dedikálni (lányom szerint archiválni sem)
de A, ezt a jövő demokratikus útjának látja, hiszen igy mindenki számára s ingyen is elérhető
a Clio intézet oldalán...
az apátfalvi eseményekről már régebben irt, de most erről is szó esett, s én rögtön felkaptam a fejem egy ismerős vezetéknévre Lichter,,, (régi makói ismerősok neve.....), ő volt a lázadás egyetlen zsidó áldozata, bár közvetve, szivrohamban hunyt el, az izgalmak következtében....
egyébként ha már itt tartunk...
sajnos tagadhatatlan, hogy az antiszemitizmus mindig megtalálható az események mélyén...(mégha a történetirás nem is ismeri el) - pl a kereskedők ellen fordulásban : elsősorban a zsidó kézben levő boltokat fosztották ki!
magamnak, magamért számolok el folyton
nem pislogok tapsoló vagy pfujoló közönségre
magammal van megbeszélnivaló dolgom
ezt jól vésd az eszedbe
mielőtt belémkötnél
mert minden rám tartozik
s nem rád te kivülálló
ne szólj belém érzéketlenül
partvonalon kívülről
kivül bonyodalmaimon
csak azt láthatod belőlem
amire ajtót nyitok, én
de az egészet sose láthatod
az mind az enyém!
végre ha csak közvetve is de apámról álmodtam..
abban a lakásban voltam, ahol valaha albérletben lakott
persze minden át lett alakitva, vonatfülkeszerűvé, de mégis
apám lakott valaha ott....
hol sose jártam, csak kivülről láttam
de most kinyilt az ajtó
álmomban!
csak nyilna a többi is....
Hányan is csaptak be, vezettek orromnál fogva!
Nem baj, még mindig jobb, mintha fordítva lett volna...
Mi újság? Hogy vagy?
Semmi különös. Megvagyok.
Micsoda üres dialóg ez!
How do you do....
No news is good news.
mondja az amerikai
de ú mindenen nevet
azt mondva cheers
míg ki nem terítik
nem néztem elejétől a filmet (elöntött a szokásos fáradt álmosság, de a másik szobából a diványról töredékesen hallottam) aztán mégis kijöttem a szgépem elé és itt ragadtam...nem bántam meg
két futóról szolt (aki olimpiai bajnokok lettek)
az egyik zsidó, aminek az anglikán Angliába különleges s persze nehezitő szerepe volt...
a másik fiú nem, ő skót presbiteriánus misszionárius s annyira vallásos, hogy vasárnap nem is volt hajlandó futni, kiváncsi vagyok, hogy a zsidó fiú szombaton ugyanezt tette volna, nem hiszem, a zsidóság számára elsősorban a hajszoltságot , űzöttséget jelentette...ez is motiválta, a mindenáron győzni akarásban...hogy el és befogadja a cambridgi társadalom...
és ő a győzelemnek se tudott örülni , szomorú volt(!)
elgondokodtatott (1924 van - de mindegy a dátum)
a film végén lázasan ünneplik a másik fiút...
Ábrahám (szintén elszigetelt öreg olasz edzőjével) később másik vonattal jön haza, ha jól léttam őket.. illetve késve szállnak le, mikor már nincs ünneplő tömeg....
(de azért van happy end, Sybill, a szerelme karjaiba érkezik,, akivel a felirat szerint össze is házasodott, és mint az atletika nagy öregje 78 ban halt meg)
a másik fiú Kinában misszionárusként a háború után meghalt)
valami mégis csak ismerős volt a filmből, a cime és a csodálataos zenéje!!!! (diadalmas) -- Vangelis
(egyébként mindig is tudtam, hogy a sport mindig valami mást is, fontosabbat takar!)
idén is kiadott egy nagyméretű falinaptárt a Szirbik Miklós egyesület,tavaly a téma a makói szobrok (is vettem, a könyvét is), idén meg középpontban a fürdők története
ahogy nézem a vetitést, emlékként
a fakabinos Maros strand
a régi fördő melegmedencéje,
és úszómedencéje szólitott meg
de nagyon (pláne spotszinten)
érdekes, hogy ez a mostan még most is növekvő fürdőcsoda nem tudott eléggé közelkerülni hozzám, ki tudja miért....
a napokban véletlenül, s felénél kapcsolódtam be egy tévéműsorba
Sulyok Máriáról volt szó. A ő emlékét idézték fiatalabb színésztársak .
"A Sulyok " számomra a színészi álmaim meghiúsulásának szinonimája... Egyetlen hamis (mert nem enyém!!!) hangsúly miatt, hogy a Levél a hitveshez-ben a "szeretsz-e" -t, úgy mondtam, ahogy a kultúrházunk kísérleti színpadán a versmondó társam: a mindig nevetős Kósa Éva, és annyira beleragadt a fülembe, az ő - kicsit édeskés s kicsit önelégült - hanghordozása, hogy nem tudtam másképp mondani magam se... Mihelyt kimondtam, tudtam, hogy ott, akkor, annál az egyetlen rosszul, - mert hozzám és valószínű a vershez sem illő módon - kimondott szónál dőlt el a sorsom... Le is állított a Sulyok, elég volt neki, ő se bírt elviselni hamis hangot... Szigorú volt, kérlelhetetlen, nem volt kíváncsi a a többi tiszta hangra, pedig az előtte hallottak is azok lehettek...
nagy tragika, akinek humora is volt... hangzott el, itt a műsorban (hát én a nevetésére nem emlékszem, önfeledtre biztos nem, legfeljebb csúfondárosra.) Nekem a hangjában is mindig megmaradt az a keménység és érdesség, amivel leállította a "szereplésem"... egy életre...
és egy érdekesség...egy bejátszásban, Gobbi Hilda születésnapi köszöntőjén az ő műsorszáma az a vers volt, amivel ő felvételizett: Az Anyám tyúkja ( nemigen tudott más magyar verset, német nyelvű területen nevelkedett... és épp azután határozta el, hogy magyar szini iskolába megy, amikor egy német versbe belesült...)
úgy mondta el most, az Anyám tyúkját (kicsit túlkorosan?), ahogy annak idején mondhatta...(?)
mindenesetre két hibát is elkövetett benne...
(ez lehet hogy inkább tanári vagy bölcsész ártalom, de én verseket csak pontosan tudok idézni, és zavar is mások pontatlansága... (így volt amikor épp a napokban (épp)a Levél a hitveshez-t valaki pontatlanul olvasta(!) fel a Radnóti menetben, én még mindig, most is, szó szerint, pontosan tudom elmondani, bármikor,( s tán már helyes, saját hangsúllyal a szeretsz-e-t is...)
Nos a Sulyok azt mondta, hogy "légy a tyúkkal barátságban"..s nem azt , hogy ÉLJ...
ahogy pedig azt Petőfi írta....
Node már mindegy. Ne kicsinyeskedjünk(?) Akárhogy is mondta, mondhatta, nagy színész lett. Nagy színész volt. Ahogy ő is nyilatkozta egy utolsó interjújában. Szép volt.(volt) De elmúlt. Bele kell törődni.
Érdekes, bármikor fel tudom idézni kemény, kicsit érdes hangját. Mégis csak van.(?)
..............................
úgy látszik, valami miatt nekem ezt a sulyokügyet tisztáznom kell, még, tegnap is róla volt szó, a tévében, megtudtuk, hogy azért is hagyta abba a tanítást a színművészetin, mert nem jött ki minden diákjával. (Úgy látszik túl szigorú volt - nem csak a felvételin, nem csak velem- később is.) Molnár Piroskát, Venczel Verát viszont (kivételként?) kedvelte.( (Molnár Piroskáról kellett volna portrét írnom a Színház folyóiratba, mikor Szegeden volt kezdő színész, láttuk is a Naplemente előtt-ben...nem tetszett, emlékszem.-szégyellem is már - végigröhincséltük a páholyban a darabot egy kollégámmal), Venczel Verát meg a Nyárban láttam, még főiskolásként a Pesti Szinházban, a Bécsből jövő nagybátyámmal, ő túl artisztikusnak találta, számomra elbűvölő volt, micsoda kecsesség, báj és természetesség, civilben is...(hát az idő mindkettőjükön meglátszik, kilókat vett le, illetve adott nekik, de művészetüket egyértelműen gazdagította… vajon meg lehet-e állapítani 18 éves korban, kétséget kizáróan, hogy valaki alkalmas-e vagy mennyire a színészpályára...)
Halász Jutka elmesélte, hogy neki nem (sem?) volt felhőtlen a kapcsolata Sulyok Máriával, rossz volt a belépője, ahogy lekezicsokolommacanénizte , kezdő színésznőként, (mert hallotta, hogy a tanítványai Macázták... (hát micsoda villanófényt adott ez arra a kétszínű korra, de az amúgy méltóságteljes színésznőhöz fűződő kapcsolatra is)... persze, nem orrolt emiatt rá...illetve nem mutatta, de sose alakult közvetlen jó kapcsolat ki köztük, sokat tanult tőle, de csak közvetve (nyilatkozta máshol is)...
2. nem szabad szigorúnak lenni
3. és talán jobban kellene mindenkor bízni önmagunkban és jobban akarni amit (ha igazán) akarunk...
AZ ARANYBULLA AUTÁN GERTRUDIS KERÜLT "TERITÉKRE"...
persze nem a Katona Bánk bánja féle hanem remélhetően a történelmi
nade hogy többszáz éve mi volt s hogy volt az mégis csak kétséges lehet
az valószinű, hogy nem Katonától kell megtudnunk, mert ő drámát irt a 19 századi honfiúi életérzésnek megfelelőt
az is lehet, hogy főhőse, Bánk, nem is vett részt az összeesküvésben
a történelmi források Simon bánt,a vejét(?) emlegetik, holott Katonánál a feleségének a bátyja volt Simon , tehát a sógora, kis gyerekükről meg szó sincs stb..
arra alapozzák Bánk bűntelenséget hogy a király nem bünteti meg, na de Katonánál is elhangzik "a büntetés neki irgalom lenne", de ez is is hogy MÉLTÁN esett el a királyné... (?).
Gertrud itt és most már-már szimpatikus szinben tűnt fel!( jó anya, sok könyvet olvas,
hát igen, rokonainak kedvez - ez kétségtelen . és a király ill a magyar urak rovására... ez a megbocsáthatatlan vétke...
de itt és most még az is saját erényévé válik (hogy lánya Erzsébet szentté lett avatva.. már-már majdnem ő is)
---
nahát ezért nem kedveltem én soha a történelmet...
igaza volt nagybátyámnak, a történelem attól függ ki (és mely korban, ideológiai nyomásra!) írja (át)
nem akartam elmenni erősen múlt-történelmi témájú honismereti körünkre, de aztán mégis... (oly kevés program van manapság)
első előadásként a most 800 éves (2022beli, ki ne tudná?)aranybulláról beszélt dr B.L. a szegedi jogi egyetemről--
és elgondolkodtatott hogy akármilyen régi és más egy téma, mindig el lehet jutni belőle egy kis antiszemitizmusig! :(
érdekeseket hallottam zsidók emlegetése előtt is
pl hogy a Bibliában minden benne van... (jogilag is)Í ide vehető pl ez a törvény hogy a zsarnok eltávolitható - (nade ki definiálja a zsarnokot?)
meg hogy Webőczy remek jogász volt
először kaptam, fel a fejem a zsidó szóra András pénzrontása kapcsán, mikor is a vám - és sótisztek soraiból kizárták az izmaelitákat és a zsidókat (dehiszen ők testvérek - az indok) S ezen túl csak nemesek lehettek (ez is új
pedig a zsidók értettek a pénzhez, sőt szerinte(!) már a keresztényüldözéseket is Rómában ők finanszirozták...(sic!)
a magyarok viszont nem értettek a pénzhez, ide vezethetők vissza a zsidóverések (mert a magyarok nem értették a kamat mineműségét, még a 19 sz-ban sem)
hát előbukkant a régi nóta - különböző variációkban....jólesően (már akinek!)
...DE NEM ÉLSZ VELE
a JAK (József Attila Kör) is síkraszállt József Attila és szobra mellett, ill. előtt, - felolvasták saját írásaikat...s ezt majd filmen is meg lehet nézni, egyelőre...pedig fotókon...
köztük lányom ( s férje) is:
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretnek,
(lehet, hogy ezt lányom még tőlem örökölte...?)
u.i. folyton Józsefattilákat idéztem neki (is), úgyhogy ha rákérdeztem, na ki írta, nem volt nehéz kitalálnia... hogy (mindig) József Attila, mindenre József Attila..., de hát Makón ez nem is olyan nagy dolog... (itt nem is akarják elmozdítani egyik szobrát se, az állószobrát is csak visszavitték igazi helyére , a József Attila Gimnázium elé, hova járt ő is, s ahova megjósolta...(annak az utcának közelébe, amit szintén róla neveztek el,), a Varga Imre alkotta kalapos-szomorú pedig a József Attila Múzeum (Espersit háza)udvarában áll..., ahol sok időt eltöltött és lakott is... a jó makaiak körében)
De most Budapesten, a Parlamentnél zajlottak az események , a Dunánál...
aliz2. ::
2011. nov. 27. 1:02 :: 14
komment
Kategóriák: irodalom, kultúra ::
Címkék: irodalom, JÓZSEF, lanyom, szobor