a
kis budai zsinagógában zsúfolásig, újévkor mindenki eljön,
különösképp az előestre,(tegnap este lányomékkal voltam
itt) de másnap is vagyunk jócskán, bár a néni előttem a
sorban kevesli,(ha tudná, hogy Szegeden a nagy templomban mennyivel
kevesebben szoktunk lenni, Makón meg nincs is hol, s alig van kinek
- nem panaszolná) én a sófárfúvásra várok, azért jöttem be,
de késlekedés van, valószínű
azért is, mert az átlagosnál többen kérik magukat a Tórához,...
most dől el, hogy be leszünk-e irva egy új, jó életre, bár még
kapunk 10 (félelmetes) nap haladékot, engesztelőnapig) várom a
sófárfújást, ami megremegteti a szívet... ahogy mondják... és
közben olvasom az imakönyvben Ábrahám
és Izsák történetéhez
kapcsolódóan a sófár (vagyis a kosszarvból készült "hangszer"
fújásának) egyik értelmezését,
s eszerint a sófár Isten irgalmának a jelképe, hiszen ő mutatta
meg a kost, aki révén, helyettesitésével Ábrahám fia Izsák
megmenekülhetett a feláldozástól... Hiszen Isten csak próbára
akarta tenni... (No de miért? Ha igazán irgalmas, miért
kellett?..)
Hátra
megyek a folyosóra, és halkan felhívom a lányom mobilon (abszolut
szabálytalanul, hiszen a bejáratnál láttam is egy plakáton egy
mobilt, áthúzva) mondom, hogy késik a sófárfújás, igy én is
késni fogok az előre megbeszélt közös ebédelésünkről -
mondom, de ekkor megszólal épp kint, azaz bent, a zsinagógában a
sofar, hosszan, szakaszosan, remegőn, ünnepélyesen, s
megremegtetve a szivet-lelket
tudom,
szabálytalan, de nem kapcsolom ki a mobilt, sőt, de annyira
nyilvánvaló, hogy odavarázsolhatom a sofár hangját hozzá ,
illetve őt ide ...
Isten
könyörületes...biztos
nem veszi rossz néven...
Legyünk
beirva egy jó évre, valamennyien…
ő
is , akinek közelgő születését várjuk…
aliz2. ::
2012. szept. 18. 19:06 :: 28
komment ::
Címkék: epizod, kapcsolatok, nnep, zsidóság, zsinagóga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése