Csak az elbeszélt élet – élet. ? Én viszont néha úgy érzem, hogy az elbeszélése elveszi az életet. Egész életemben, folyton volt bennem egy rögzítési szándék. És közben elfutott az élet. És még csak a rögzítése se volt igazán sikeres. Bár ezt még mindig nem dönthetjük el. A jelenben semmiképp. Ahogy telnek az évek, a dolgok is a képbe kerülnek – mint persze az életünkbe is... Úgy válik értékesebbé és becsesebbé minden leírt nyom. Dokumentummá lévén. Amúgy is én mindig is ódzkodtam mindenféle fikciótól. Az mi keveset (vagy akár sokat) írtam, igazat írtam. Talán épp a művészi forma rovására is. Vagy miket is beszélek, sose voltam igazán művész.... csak egy krónikás. De annak hűséges és ettől – azt hiszem – hiteles is. Nótorius igazmondó vagyok.... A fotózást is ezért kedvelem. Az is a valóságot, s az igazat rögzíti. Elég ha kiválaszthatom, hogy melyik részletét. Bár néha zavaró dolgok is a képbe kerülnek mint persze az életünkbe is.
Viszont ha nem rögzítenék, még inkább a semmibe veszne
aliz2. :: 2011. szept. 19. 23:30 :: 11 komment :: Címkék: elmelkedes, iras
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése