Azt mondja a Nap-kelte műsorvezetője reggel búcsúzóul, hogy:
"Péntek van, van remény, ez már majdnem a hétvége."
Gondolom, alig várja, sokakkal egyetemben, hogy ne kelljen robotolnia. Hogy megérdemelten pihenhessen. Szabadon játszhasson a gyerkőceivel. De azért... ez a mondat... visszafelé olvasva még is azt sugallja, hogy elegünk van az egész hétből, a munkából, valahogy visszafelé hitelteleníti , önmagát, netán az egész műsorát. (Bár igaz ami igaz: a Nap-kelte egyre sivárabb, ha úgy tetszik, maga reménytelenség - s ha a műsor tükör - akár a valóságunk)
Hm, ez a sablon nekem valahogy jobban tetszett, valamikor, s az tényleg reménykeltő is volt, különösképp kiszakítva a kontextusából:
"Holnap is Nap-kelte"
azaz - így hallva, értelmezve: holnap is napkelte!
ez az igazi remény, a bizonyosság
és milyen nagy dolog is, hinni ebben:
hogy van, lesz holnap, és ráadásul a Nap is felkel!
aliz2. :: 2008. szept. 12. 21:48 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: hetkoznap, tevemusor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése