elaludtam, felébredve csak azt tudom, hogy valahova utazom, de se azt hogy hova, se azt, hogy egyedül vagy lányommal.) Neki most kezdődik a tanév, a PHD, Szegeden, az egyetemen, úgyhogy ő most kezd leutaz(gat)ni.) Pár másodpercig tart, aztán tudom, látom, érzem, hogy itt van mellettem a lányom, a buszon, Szegedről Makóra buszozunk épp, kétségbeesve mondom is neki, hogy úgy vagyok, mint annak az emlékezetes vajdasági alterra előadásnak kulcsmondata Görögörszággal vagy Törökországgal, hova sose tudják , hogy mennek vagy jönnek, én most vagyok igy, de vigasztal, hogy nem csoda, mert 5 napja (meg már egy ideje) rendszeresen utazom (összevissza?) Makó-Szeged-Pest közt. Buszon-vonaton. Odavissza, jobbra balra...
De addig nincs nagy hiba szerintem, mig csak azt nem tudom, hol vagyok, és remélem arra nem is kerül sor, hogy azt ne tudjam, hogy ki. (bár valójában, igazán sose tudtam, sose tudom, azt se... ahogy már Villon megmondta:"Je connois tout, fors que moi-memes" ("Csak azt nem tudom, ki vagyok.")
De az más kérdés. Különben is, ki tudja!?
aliz2. :: 2010. szept. 19. 23:08 :: 2 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése