közös, emlékező blogunkban, 1976-ra kell emlékezni... 33 voltam akkor (ma már több mint kétszer annyi) no nézzük:
76-os töredékek
"Ha
bohóc lehetnék
embernek mázolnám magam
Hogy
szeressenek...
a bohócok"
( Tótágas,
1976.) (ezt
én irtam, de Szabó
Éva -rádiós,
költő - egyszer elvitte magával...)
találtam egy kis naptárt, 76ból,de rejtélyes módon csak április 13-ig vezettem naptárt, a tavaszi szünetig.(valószinű elhányhattam, lehet, hogy egy másikba irtam az év többi napjait, csak most meg azt nem találom. Ó, az az örök rendetlenségem!Pedig, ugyanakkor ilyen akkurátusan, pirosan írtam a jövőre szóló előjegyzéseket, és a naptár első oldalára, útmutatónak szánt, ez évben talált idézeteket, nyomtatott gyöngybetűkkel beírva.
...fölébe
kell kerekedni az életnek.(Mauriac)
...hogy
győzzek, úgy kell élnem, mintha máris győztem volna. (Hernádi
M)
...tiszteld a múltakat,
de köszöntsd a jövőt.
(cummings)
Ne mondj le semmiről! Minden lemondás egy kis
halál. (Babits)
Az új élet egy régi lélekhez
tapad.
Mit taníthat egy tanár, ha azt nem, hogy ő
micsoda? (Malamud)
Az első nap (január 1. beírása): Migrain (még tavalyról.) Meg egy könyv cim: Szabolcsi Bence A clown,mint a művész önarcképe. (Köcsönadtam, azóta sincs nálam, pedig kedvenc könyvem volt.)
3-án
már félévi értekezlet, ellenőrzők összeszedésével.
És Merlétől
a Két nap az életet
olvasom. (feszültség. humanista- jegyzem hozzá.) A tévében meg
valami amerikai filmet nézek. Sydney
Poitier és Rod
Steiger főszereplésével,
4-én , vasárnap délig alszom. irok egy verset: Barátság?
Szerelem? (szonett?) Karinthy
Ferenctől olvasom
az Epepét, tévében
nézem Krúdy
Gyula Napraforgóját.
51 kg vagyok, és/de hízókúrázom. 6-án fogorvos. Aztán megyek
be Szegedre, régi barátokhoz. De olyan apróbetűs a beirás vagy
annyit romlott a szemem, hogy ki se tudom olvasni, kikhez.
Korreepetálok. Vasárnap, hétvégén, feszültségengedéskor,
menetrendszerűen: migrén. Zenekarra járok, triónk van, Bachot,
Vivaldit játszunk.
(én hegedülök). Csurgóra kellene mennünk a diáknapok döntőjére
szinpadosaimmal, meghivtak bennünket, de lemondtam, későn jött a
meghivás és féltem, hogy nem tudunk felkészülni, hiszen csak
heti egy alkalommal tudunk próbálni. De
megbántam, József Attila műsorunk "Jaj,
szeressetek szilajon" a Szabad
ötletek jegyzéke két ülésben-re
épül, mint narrációra. Azt hiszem "ősbemutató", jóval
előbb, mint A Jordán féle
pódiumravitel, sőt a szöveg kiadása - persze ez csak válogatás
a Gyertyán
Ervin könyvből."Az
a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik
szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok
elkövetésétől, melyeket fél megtenni.." és
kérdezték iis, hogy "hol
vannak a makóiak" Pál
Isti volt
a zsüriben, mint megtudtam, és neki kedvence volt ez a rész, ahogy
egyszer megvallotta, amikor közös tanárunk: Tamás
Attila, ebből
idézett egy régi órájukon: "Öcsödön
rossz volt, kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya,
kis csikó, kis kasza, kis búza - minden arányosan hozzám, mint
ahogy minden aányos volt a nevelőapámhoz vajjon arányos-e hozzám
most minden,
ami van-"-- igen
nem kapott, nem kaptunk arányosan ---semmit!!! (mind
csalódtunk végül , ki igy , ki úgy ... ki
küzdött hát abba, ha pedig kibékült,ebbe... halt
bele...(akkor
is ha túlélt) (Pál
Isti nem)
A Népművészeti Intézetnél teszem le a rendezői vizsgám,B
kategóriát megkapom. amatöröknél ez a legnagyobb rang. A
próbákat, bejár néha a rideg dirink is, mert jó a hangulat,
élvezzük. (azért jobban ha a diri nincs bent). Néha
pszichodrámázunk is. A barátság változatairól (úgy látszik,
ez a téma nagyon izgatott a szerelemmel együtt. Szegeden
szinház. Negyven
rabló és egy ma született bárány, de
pár nap múlva még nagyobb szinházi élmény a makói
kltúrházban: Játsszunk
Strindberget, Básty Lajossal! Zenekarunkban, Beethoven
Tavaszi szonátáját játszukl
(még csak január van!) de Vivaldi telét
is, meg persze Bachot,
mindig. Vásárhelyen Tornyai kiállitás,
(hol is a levél, amit nagynénémnek irt a festő?) és irodalom
a könyvtárban cimmel
továbbképzés a vásárhelyi gimnáziumban. Orosz OKTV dolikat
javitok, jók, be is jutnak seregesen a tanitványaim az országosba.
5en. Kokas
Ignác kiállitás.
Szülői értekezletre készülök, ami a családi életre nevelésről
szól. Bánki
Zsuzsa a
kultúrházban, hideg a terem, fázik. A tévében Palotai
Boris Zöld diója, 46
kg dac, valaki azt mondja, emlékeztetem rá, pedig én már 52 is
vagyok. És fodrászhoz, kozmetikushoz járok. (már mióta nem!)
Nagybátyám igy irja alá a levelét, hogy hű de szeretlek! és egy
tanitványom ajándékot csempész be, egy könyvet, Micimackót ,
egy képeslappal, (a mézes csupros szülinapos részhez betéve) amin
ez a J.A. idézet áll: "(Csak
egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is
vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.)
Mert
Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg
zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és
örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni,
meg alázkodni, meg kérni."mert
neked nincs szükséged a mi csudálásunkra... hm..."sose
tudtam kezelni a rajongást, se az enyém, de még annyira sem,
aminek én voltam a tárgya.("A saját rajongásaimtól, s a
mások rajongásától ments meg!")Kötöttem egy türkiz
pulcsit, lustakötésssel, úgy hivták, hogy huzatpullóver.
Kultúrházban végre előadjuk a J.A. a műsorunkat, azt
hiszem József
Etelka nem
volt elragadtatva tőle, fájtak neki a szabad
sorok...szinjátszócsoportok megyei bemutatóján Vásárhelyen jön
az elismerés: kristálytiszta műgond, lelki finomság, beléjük
szuggeráltam,...?)ez a mi József Attilánk -mondja Gabnai
Kati zsüror.....s
innentől ür
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése