a szegedi zsidótemplom fényei a nyitott kapun keresztül kiözönlenek - elénk a sötétedő esőbe
már vártam, hogy beléphessek, ez a fényes tágasság, a világoskék , fehér színek
ilyenkor minden fehér... (rajtam is legalább a blúz az)
a rabbi és az előimádkozó, fehérben, tálitban, viszik körbe a tórákat a templomban, gyönyörű dallammal, imával kisérve, tekintetükkel követjük utjukat
aztán a Kol Nidré (a megbánás) jól ismert, szívbehatoló dallama
aztán a rabbi lejön a szószékről, közénk és egy haszid példabeszéddel arról szól, hogy egymásnak kell segitenünk, ha sajátmagunknak nem is tudunk - egymásra vagyunk utalva...
aztán imádkozunk
ismerősök közt vagyok, egymás közt vagyunk, (lányom is befut a régi zsinagógiai előadásuk próbájáról - még időben) mindenki mindenkinek jót kiván, jó bepecsételést, a következő évre, legyünk beirva az élet könyvébe!
aliz2. :: 2010. szept. 17. 23:44 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: vallás, zsidosag, zsinagoga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése