2022. szeptember 2., péntek

MINT KÜLÖNÖS HÍRMONDÓ... 2007 SZEPT 2

 

..........................................megindul a népes 
völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyérõl 
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: õsz van! 
nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: õsz van!

úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több 
forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
 
úgy feszûl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit 
bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak

versenyt az évekkel, évek a századokkal, az õrült 
népek nyugtalanok: mit számít? én csak az õszre 
nézek, az õszt érzem, mint bölcs növények és jámbor 
állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb


tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretõké - 
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek 
ritmusa, Isten versének ritmusa - mily kicsi minden 
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,

jõ a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon, 
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha 
tagjait s megy, hulló szõrétõl foltos a rétség, 
megy s eltûnik az új tavasz illatos dzsungelében.

 

S mit is mondhatnék én, Babits után (s főleg Isten versének ritmusa mellett) egyebet.....?




aliz2. :: 2007. szept. 2. 18:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: BABITSblogirasirodalomkolteszetvers


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése