Fura álmom volt, tulajdonképpen csak egy vonatkozására emlékszem (sajna), arra is töredékesen-
A lényege, hogy mintha ketten lettünk volna, s fel kellett volna jegyezni valami rubrikába a "másikat", én azon morfondiroztam, hogy a "másik" személy, (a megfigyelt) nem lehetek "én", mert én vagyok az, aki megfigyelem.Ez az álomban nagyon nyilvánvaló volt. (Mint – amúgy - minden.) De ébren már nem annyira.
Ugyanis miért ne lehetne valaki egyszerre megfigyelt és megfigyelő (önmaga által).
Nem lehet, hogy ez maga az ön- vagy éntudat? El kell fogadni, s merni is élni, mint lehetőséget, kihasználva, hogy az "én"-nek több aspektusa, dimenziója is van. Minél mélyebbre ásunk önmagunkban, annál igazibb (igazabb) ez az "én" - s annál közelebb van (lehet) másokhoz, (ahhoz, ami közös bennünk), s főleg "hozzá", akinek a"mintájára" lettünk. Ha közelebb vagyok legbelsőbb énemhez, magamhoz, közelebb vagyok "hozzá" is,(kit nem lehet megnevezni, de van, (maga a van-ság), s ezért vagyunk, lehetünk mi magunk is.
De melyik "énünk" figyelheti meg a másikat? A "megnyilvánulatlan", legbelsőbbre saccolok. Ott bent "ő" mindig figyel, mindent lát, mindent hall, s főleg mindent tud - azt hiszem. (Érdekes , hogy álmomban épp ezzel voltam azonos(abb)!
Jobban össze kéne barátkozni vele! Vagy "egyesíteni" e két "én"-t. (A jóga - ahogy a név jelentése is utal rá - valami ilyenre képesít: - egységesít. Dehát tényleg, minden egy. Hogy ne lennénk azok mi!?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése