"hószetok" a zsinagóga előtt
így hivtuk őket, a chaszidokat mi, neológok, amikor még voltak-voltunk itt a városunkban, és még volt zsinagógánk is, nekünk is, nekik is - az ővéket, mielőtt rombadőlt volna, nem is olyan régen újjávarázsolták - s egyszer egy évben legalább megtöltik - a háborúban elpusztult/elpusztított Vorhand rabbijukra emlékezésképpen, a jarzeitjén, mikor idezarándokolnak világtalálkozójukra a világ legkülönbözőbb pontjairól, a Makóról elvándorolt zsidók, leszármazottai...
fekete hosszú kaftánban, fekete kalapban, mi alól hátul kilátszik a fekete kapedli is
hosszú, őszes szakálluk lobog a szélben
tanakodnak, a zsinagógaudvar kovácsoltvas - lakattal lezárt -kapuja előtt
de még van kis idő a szombat (sabesz) bejöveteléig ,
egyszer egy évben, ilyenkor, nem üres a zsinagóga, imádkoznak majd benne a világ minden pontjáról idezarándokló, egykor Makóról elszármazó zsidók, azaz a leszármazottaik
hogy is lehetne velük kapcsolatba lépni
még csak meg se látnak, csak egymást és a zsinagógát, illetve a vendégházat, amit innen pár méterre épittettek, hogy amikor egyszer egy évben itt töltenek pár napot, legyen hol nyugodtan megszállniuk - ahol nem zavarnak ők se másokat és őket se mások... már el is indultak a szállás felé, én csak nézek utánuk, kicsit olyanok mint akik az örökkévalóságba mennek (de hiszen ott lennénk mindannyian, nem?) - csak ők mintha máris tértől időtől függetlenednének, bár azt biztos tudják, hogy az "őshazában", Makón vannak, és azt is, az időről, hogy amikor feljön az első csillag - bejön a szombat (a Sabesz) és akkor imádkozni kell - addigra biztos vissza is jönnek a zsinagógába
nekem is kellene, de csak nézek utánuk nem tudnám megszólítani őket, csak bámulom, vajon van-e különbség aközt ahogy én vagy ahogy azok a fiatalok teszik, akik most épp a kocsiútón, oldalra fordulvást, rájuk meresztik kiváncsi tekintetüket a biciklijükről, hátulról rájuk is szól egyikőjük, a rangidős, a többire: "Ne nézz annyira rájuk!"
vajon kinek szól a tapintatos figyelmeztetés vagy az óvás, nekik vagy a chaszid zsidóknak?
de hiszen ők rájuk, ránk se hederitenek
hogy megszólitanám őket, de szinte nonszensz, mert annyira megközelithetetlennek tűnnek, annyira külön világot alkotnak... magukban
meg már nem is beszélhetnek magyarul ... később két fiatal fiút csak megszólitok (fényképeszkednek, egy rendőrségi autó előtt, majd egy 56-os kopjafánál) - ők illetve egyikőjük már nem fekete kaftánban, fehér ing van rajta, a fekete nadrágja fölött csak - bár alóla kilátszanak a cicit imarojtjai... , a másiknak meg jó hosszú göndör pajesz lóg ki a kapedlije alól -kérdem tőlük, tudnak-e netán magyarul, de csak jiddisül, esetleg angolul tudnának válaszolni vagy megérteni, megmondanám nekik, hogy szia is, én is zsidó "lennék" azaz vagyok!, de szerintük, hozzájuk képest biztos nem is, ők biztos (és talán joggal) nem is tartanának annak (nézek végig a farmernadrágomon! meg a biciklin megrakott elemózsiástáskáimon, pedig mindjárt itt a szombat! - meg a tudott betartatlan szabályokon - van belőlük 613!) elhallgatok, nem is próbálkozom tovább
ők meg mennek tovább
haladnak át a városon, már 4-en vannak, összakapszkodva testvérisen
az egész városban mindenki megnézi, megbámulja őket - ha nem is feltűnően
ha nem is "annyira"...
de ők nem törődnek vele, csak mennek, évezredek óta, heroikusan...
hogy honnan, azt biztosabban tudni, de hová?...
...mintha az örökkévalóságba, ja....
de hát ott is lennénk valamennyien
aliz2. :: 2009. jún. 5. 13:47 :: 6 komment :: Címkék: epizod, zsina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése