Átfutom, ideje, hiszen péntekenként jelenik meg városunk kis információs hetilapja, utolsó oldalán az anyakönyvi hirek: született, házasságot kötött, elhúnyt, s ott egy ismerősnek tűnő név. De az nem lehet, fiatalabb nálam, pár évvel biztos, általánosban, azt hiszem jóval alattam járt, de napközibe talán együtt is, mintha mindig csúfolták volna a többiek, aztán ugyanabba a lapba, ahol nekem volt egy irodalmi rovatom, ő is írt eszmefuttatásokat, kis riportokat, valamelyik általánosban tanított, amikor túl sokat kellett várnom az ügyvédem előszobájában, többnyire ő jött ki végre az irodából, mindig nagyon világos, de ugyanakkor élénk, tarka ruhákban járt, nagyon szőkén, az nem lehet, hogy ő... de a neve nem lehet másé, elég kivételes... Mikor is láthattam utóljára? Néha felbukkant az utcán... a feltűnően szines , kissé divatjamúlt ruháiban, mindig egyedül, hatalmas, kissé előreugró szemeivel nézett a világba... Sose beszélgettünk... nem is köszöntünk... ezentúl már, akkor, biztos nem.
aliz2. ::
2007. jún. 6. 14:01 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: nekrolog
Nagy Ágnes
VálaszTörlésLehet, hogy én is ismertem? Utóbb a valamikori Tanácsháza Művelődési Osztályán is dolgozott... ?
Válasz5 é.
Gonda Julia
eredetileg direkt nem irtam le a nevét, de már nem is emlékszem, bár felismerném....lehet
Válasz5 é.
Nagy Ágnes
bizony eltelt azóta jó pár év, hogy otthon dolgoztam, még akkor láttam ott és a neve ott is ragadt... én sem emlékszem már...
Válasz5 é.
Gonda Julia
de azért csak megeemlékeztünk... 🙁
Válasz5 é.
Nagy Ágnes
😥