a paradicsom

néha elvágyódom valami szép, mármár idilli környezetbe. ami azért nem a Paradicsom, (de pl a Glórius étterem... :)

és épp most olvasom, Kafkától, hogy, milyen jó , hogy kiűzték a Paradicsomból az embert, mert ha ott maradt volna, azt is elpuszttotta volna az Isten Így azonban legalább az megmaradt épségben, s az embernek ezért van hová visszavágyakoznia, s nem kell lemondania arról, hogy egyszer talán visszatérhet oda".. Uri Asaf idézi Kafkát,a Báhirhoz irt előszavában (olvasom, már megvettem, csak Pesten maradt...) közben Kleistre is utalnak, (Földényi F László), aki Kafkára hatott, aki meg azt mondta: "a bűnbe esett és a Paradicsomból kiűzött ember is visszajuthat egyszer a Paradicsomba. Ennek feltétele az, hogy maga is megjárja a végtelent, vagyis mindazt, amit életnek és történelemnek nevezünk. Ahhoz, hogy a bűntelenség állapotába visszajussunk, ismét ennünk kell a tudás fájáról, mondja Kleist, majd hozzáteszi: ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének."

a bűntelenség vágyát lálja Uri rajzaiban,mint egyfajta háttérsugárzást

titokzatos szavak, egy titokzatos festészetről,, és költészetről...