2020. február 15., szombat

ars, artis

azt hiszem  kései elbizakodottságomban, hogy engem csak véletlenül nem vettek föl a színművészetire, (Sulyok) én pedig nem születtem olyan szívósnak, hogy újra és újra jelentkeztem volna, szinte megkönnyebbültem, csak azért úgy éreztem, tartozom ennyivel magamnak, (vélt vagy valós) tehetségemnek, de ekkor már amúgy is a bölcsészkar padjait koptattam jópár hónapja, megvolt a biztos hátterem (csak épp nem nagyon tetszett) Jelzem a zenéről is (a már évekig folytatott) konziról is a megkezdett egyetemi tanulmányaim miatt mondtam le!

ó, az a bölcsészet, de talmi ismereteket adott!

tulajdonképpen utána kezdtem igazán s kedvem szerint olvasni, művelni magam

s végül csak kikötöttem egyfajta művészetnél...a szinművészetnél ill rendezésnél....szinjátszócsoportvezető lettem, okleveles, rendezői diplomával.

s gyakorlatilag diákszinadot vezettem a tanítás mellett, egész pályafutásom során ezek az évek voltak a legeredményesebbek, s legönfeledtebbek, magamra is találtam bennük nomeg a gyerekekre....

ars longa, vita brevis

most is ezt mondom, egy (művész)film diszelőadására döcögve a buszon....

(meg irodalommal foglaLkozva, meg képzőművészetteL, meg zenével)


....


1 megjegyzés: