azt hiszem kései elbizakodottságomban, hogy engem csak véletlenül nem vettek föl a színművészetire, (Sulyok) én pedig nem születtem olyan szívósnak, hogy újra és újra jelentkeztem volna, szinte megkönnyebbültem, csak azért úgy éreztem, tartozom ennyivel magamnak, (vélt vagy valós) tehetségemnek, de ekkor már amúgy is a bölcsészkar padjait koptattam jópár hónapja, megvolt a biztos hátterem (csak épp nem nagyon tetszett) Jelzem a zenéről is (a már évekig folytatott) konziról is a megkezdett egyetemi tanulmányaim miatt mondtam le!
ó, az a bölcsészet, de talmi ismereteket adott!
tulajdonképpen utána kezdtem igazán s kedvem szerint olvasni, művelni magam
s végül csak kikötöttem egyfajta művészetnél...a szinművészetnél ill rendezésnél....szinjátszócsoportvezető lettem, okleveles, rendezői diplomával.
s gyakorlatilag diákszinadot vezettem a tanítás mellett, egész pályafutásom során ezek az évek voltak a legeredményesebbek, s legönfeledtebbek, magamra is találtam bennük nomeg a gyerekekre....
ars longa, vita brevis
most is ezt mondom, egy (művész)film diszelőadására döcögve a buszon....
(meg irodalommal foglaLkozva, meg képzőművészetteL, meg zenével)
....
Mert ez az elet soja
VálaszTörlés