nem lehet mindig mindenkinek megfelelni
ezt is a pszichológusom mondta, arra, hogy sajnálkoztam, hogy nem tudok mindig menni, amikor az unokám hiv, (és mindig hiv) pedig annyira mennék
meglepett, de meg is nyugtatott
elmúlt kicsit a lelkifurdalásom
vannak hátráltatló tényezőim és vannak kötelességeim, figyelembeveendők magammal szemben is, azt hiszem
ezzel hosszú távon még unokám javára is lehetek, jobban...
igen, nem lehet megfelelni - bármennyire is imádom- még neki se, mindig,....
meg kéne tanulnom, hogy én vagyok az első?
de ezt még leirni is rossz
(ma előadáson voltam, az érzeli intelligencáiról volt szó, s ott hangzott el ez a vicc, mi a különbség az önző és irigy ember közt, az önző, csak magára gondol, de az irigy egy fokkal jobb, mert ő legalább másra is:)
nem akarok se irigy se önző lenni (viccet félretve)
csak gyakran fáradt vagyok, s olyankor nem megy, nem megyek....
azt meg egy néző társam mondta....hogy sokkal többször akarok utazni az unokámhoz, mint ahányszor meg is teszem
jó megfigyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése