később kiderült, bár elég sötétek a képek, hogy a budai Frankel zsinagógában is játszódnak jelenetek, az ottani rabbi Verő Tomi feltette találós kérdésnek :)...
hegedül az egyik főhős, gyerekek, majd felnőttek......
summa summarum, nagyon jól tettem hogy megnéztem
tulajdonképpen...nem is akarok most a tartalmáról irni, ez is nagyon sokrétű volt, szép, szomorú, elgondolkodtató film, jól kibőgtem magam rajta, azaz nem is annyira jól, mint amennyire felzaklatott... nehezen nyugodtam meg.... annyi mindent felkavart
most csak egy különös egyezésről irok, velem
a nevek dala... azoké a neveké, akik a holokauszt áldozatai lettek (ott vannak a kisfiú lengyel szülei is, testvérei, Treblinkán) a kántor elénekli a neveket (a dallam van meg előbb (mint ahogy a mi kántorunk Schulmann is tette mazkirkor! s egy ilyen alkalomkor döbben rá a főhős , a neveket hallva, hogy hozzátartozói elpusztultak, s többé nem érdekli a karrier, a művészi pálya, visszatér hitéhez, a legmélyebben, süvét ül,... és eltünik Londonból is, a művészi pályáról, hogy 25 év után visszatérjen, de úgy , hogy a színpadon is haszid öltözékben eljátssza, elhegedüli a nevek dalát....
van egy versem, tavaly irtam, a név a cime, apámról szól, meg a nevek felsorolásáról, elénekléséről....(elzokogásáról) (gyerekkori emlék, ötvenes évek eleji, akár a filmben...)
a dolgok összeérnek....
és tegnap találtam rá a családfán: (egyenes ági felmenő) őseim közt Szeged első rabbijára, s fiára a neves talmud-tudósra, ki dajjan is volt...
egyre mélyebben közeledem én is.... vissza....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése