sose hittem volna
hogy egyedül fogok
élni (és halni)
mindig volt
mellettem
velem
valaki
igaz, lányom
18 éves korától
csak félig-meddig
mert az egyetemen
Szegeden
aztán el is robogott
(munka, család,)
Budapestre
de mondják
ez a dolgok rendje
és jól is van így
de hogy azóta majdnem
ugyanannyi év telt el
ez hihetetlen
s csak mostanában kezdtem
régi elhagyott kis szobáját
használni félig-meddig
hogy az én rekamiém
a nagyban tönkrement
de nem szabad
konzerválni semmit
az élet túllép rajta
s ha nem vigyázunk
rajtunk is!
N.Á."s ha nem vigyázunk, rajtunk is"
VálaszTörlés