Tegnap a képzőművészeti körön rájöttem valamikre:
Először is, hogy a szemem rossz. A festeni kitett zöld üvegpalack és mögötte a zöld drapéria közt nem láttam a válaszvonalat.
Aztán rájöttem , hogy a fél papírt se használtam fel, ami pedig rendelkezésemre állt (az A5-ből)
Nagyon óvatosan, aprólékosan rajzoltam egy B8-as grafitceruzával, (a felkínált pittkréta és szénnel szemben)
Az egyik tanárunk azt mondta rá, hogy finom, szép grafika...Mit írtam bele? Hát azt, hogy FÉLEK
Nekem nem tetszett, abba is hagytam...
Oldalra ültem, onnan jobban látszottak a kontúrok, és tűfilccel rajzolgattam főleg a palack nyakát... (ez most még kisebb lett)
Aztán kipróbáltam a pittkrétát is
Hogy végre kitörhessek a bolhaságból
Nem ment...
Az ember nem léphet ki önmagából
Mindenki úgy rajzol, ahogy a bensője diktálja Van, aki lejön az A5-ös papirlapról is...kevés neki. És gyors és lendületes....
Ha ilyeneket, így rajzolnék, nem én lennék én...
Aki nem rajzol, csak úgy van magába, az mit csináljon?
VálaszTörlésA képedet ki kellett nagyítanom, hogy lássam, miről írsz. Az eredeti méretben én úgy láttam, hogy egy madár ül sötét függöny előtt. Na? Ez a benyomás is elvezet valamely önismerethez? Talán még rajz se kell hozzá...
Azt akartam ebből kihozni, hogy én is félek.
VálaszTörléstúl sötét lett a kép, nem tudom miért, a valóság világosabb volt!
VálaszTörlésja és nem félj(ünk)!
VálaszTörlésne!
VálaszTörlésAliz, a festék a hibás! :))
VálaszTörlésde ez (még) nem fest-mény!
VálaszTörlés