Nádas slágfortokban

"átmenetileg végleges változatok" ról szeret beszélni...

most a nagynéni emlékiratáról lesz szó

meg egy Nádas monográfiáról (Bazsányitól)

sajnos a beszélgetés moderátora nem áll (ül) helyzete magaslatán, bedob egy-egy kulcsszót (nem is értve- bevallva, de szerencsére Nádas mindenről akár kérdés nélkül is tud beszélni :)

pl megállapítja, hogy kényes sőt illetlen dolog valakinek az irásához hozzászólni halála után (nagynéni Aranyossi Magda), mellé kell beszélni...

a nagynéni megkülönböztette az emancipációt és az asszimilációt(figyelem! fogalmak tisztázása/)

..második  József ötlete volt hogy minden magyarországi állampolgárnak német nevet kell viselni (azelőtt csak Péter, László fia lett volna), nade később a magyar patrióta öntudat a névmagyarositás mellett kötött ki. ez nem asszimiláció volt , hanem emancipáció! (?)

/Sátoraljaújhelyi őseik még Grűnfeldek voltak--- akárcsak az én ugyancsak sátoraljaujhelyi őseim Gutmannok)

...,

új körbejárandó definició az alkat,

a moderátor a monográfiairó és a regényíróiró alkatairól akarna beszélni, két alkat találkozásáról, majd bevallja, nem is tudja, mit jelent e szó

Nádas helyrerakja

mindenesetre Nádas "veszélyesen bonyolult" alkatnak minősül

Bazsányi (a monográfiairó)  nyiltszíni udvarlást folytat előtte,,,,(mint önironikusan megjegyzi)

Nádas szerint az alkat tulajdonképpen a karakter,amit az istenekről kapunk, az isteni szikrát,ami nem változtatható bennünk

az alkati adottságot nem lehet túllépni (bár a szülők gyakran akarják),

a konfliktusok állandó oka itt van, befelé is (mert az ember mindig próbál változtatni a kor kivánalmainak, a mindenkori divatnak megfelelően, eleget is tesz: hazudik,alakoskodik,de az alkata határait nem tudja túllépni

itt van az öröklésnek nagy szerepe

(pl a dühroham egy örökségben, jellegzetes egy nagybácsira (Aranyossi apjára), aki dühében kihajítja a levesestálat az ablakon, de Nádas malíciával megjegyzi, ő sose akarta kidobni a levesestálat az ablakon, még gondolatban se

de azon pl el szokott gondolkodni , hogy miért beszélget a saját hangján, ha az öccsével beszél

s ez a rengeteg azonosság..

először az ember szembefordul a szüleivel
aztán visszatér , mert nem tud mást tenni!...)
az alkata miatt!


, Aranyossi depressziós volt (öreg korára?)

volt benne komorulási hajlam

de a "hiszek az emberben" mondata a felszabaduláskor őszinte volt

sírniuk nem volt szabad
(nem terhelni a környezetet érzelmeikkel)
de túlzásba vitték...

..

önelemző mondattipusaira mondja
.ez egy szerepjáték, én egy színész vagyok

(mindenki, aki mondatokat ír, az )

s ahogy a színészek, ők is hazudnak (vö Máté!)

megpróbált direktbe írni, de nem lehet

egy harmóniaigényünk van, amit nem tudunk beváltani, csak a művészetekkel
 (egy Bach, egy Shakespeare, egy Michelangelo)

a dolgok differenciáltak, ezt kell tudomásul venni

Analitikus igényeinek is vannak határai
, ő ezt már-már hübriszként túllépte

és felolvasott egy igazán költői részt, mondta nehéz lesz, nekem, nem, mert másodszorra hallottam, az anya halála utáni betegségéről, amikor túl magasra dobta a labdát.....

(október 19)