2018. október 9., kedd

vénasszonyok nyara

melegít nem éget
bírod órákig
míg rád nem lép
a tél

keményen

***

félárnyékban
élem életem

ha akarom süt
ha akarom nem

én döntöm el

hova ülök
e lanyhuló napon

***

utolsókat rúgja
ez a nyárvégi nap
elterülök alatta

mindjárt vége

de addig is
"mindent bele"

még élek

és remélek

hátha
örökké tart

14 megjegyzés:

  1. Pontosan megfogalmaztad az én "état d'âme"-omat is!

    VálaszTörlés
  2. akkor a lelkiállapot stimmel

    VálaszTörlés
  3. De jól írod! Ezt a haiku-lényeget senki más nem tudja így összefoglalni.

    VálaszTörlés
  4. itt nincs is haiku (szIgorúan véve), de redukálódom, az tény! (a rövid sorok.. amikre lányo kerekperec kimondtA, HOGY EZEK NEMVERESEK! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na és? Te föltaláltál egy saját verset és kész. Ha ugyanezt prózában mondanád, nem lenne ilyen egyedi.

      Törlés
    2. szerintem se kéne már meglévő sémákhoz, normákhoz kötni az értékelést (azért rosszul esik:( és el is hiszem olykor...) belőlem igy jön ki...nem tehetek mást.

      Törlés
    3. Ne is tegyél mást! Így jó, ahogy van. Az esztétikum sajátossága(!) érvényesül a blogban.

      Törlés
    4. Lukács? (a "különös"?) Őt is piszkálják! :)

      Törlés
    5. Na látod. Méltó társaságod van alkotói körökben. :)))

      Törlés
    6. :) (de politikailag nem vállalom!)

      Törlés