2017. augusztus 21., hétfő

sóvirágok


Nádas Péter Az élet sója c könyvében egy sópárlásáról híres német városkáról ír

"Annyit tudhatunk hogy a település neve sót jelentett az alemánban.Történelem előtti időkben, a só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak"

s már az első fejezetben említi a sóvirágokat, . amivel - személyes emlékeket idézve-  megragadott

nizzai emlékeket idézett ,1964-ből, amikor is először láttam tengert, pontosabban először fürödtem tengerben (mert az  Északit Lengyel országban látni láttam... Gdansknál,1963-ban,  már, 20 évesen,  de abban nem fürödtem - (nem is kívántam volna , hideg volt és szürke, látványa is borzongató)

A Földközi tengerben, az azur parton, a Cote d' Azuron igen....ott igen, belefeledkezve, otthonosan, otthonabban mint a szárazföldön, remek érzés volt , szó szerint földön túli, forogni a kékségben  és gyönyörködni,  kék tenger alattam , kék ég fölöttem, csak a karom barna csillogása választotta szét ezt a kétfajta kékséget ami tulajdonképpen egy volt, s én szinte a része, de legalább is részesülője...

aztán kijőve a könnyűvé hányó azúr habokból s leheveredve a partra, egyszer csak a száradó bőrömön fehér mintázatok jelentek meg.... a só kivirágzott a lebarnult bőrömön fehér erezeteivel




de minduntalan vissza lehetett menni lemosni azt a tenger sós vizében, a sóvirágok csak akkor csapódtak ki,mikor már a nap  újra felszárította, kipárolta őket.....

azok a sóvirágok... hm

azóta elhervadtak (a bőröm is)

de az emlékek nem ...

lám egy szó egy könyvben életre keltette... kivirágoztatta újra...

10 megjegyzés:

  1. Aliz, hallottam tegnap az időjárásjelentésben, hogy a Földközi-tenger még mindig 25° körül van, és Nice-ben a levegő is jóval több, mint 30°...
    Én a túloldalon, Algériában fürödtem benne először... több, mint 40 éve...

    VálaszTörlés
  2. Rózsa, én is...először: 1967-ben. A skikdai strandon:)))
    Szóval lányok, kis időeltolódással, de egy "medencében" pancsoltunk annó.:)))
    Alíz, az a varázsos érzés, a kék tenger, kék ég, a víz, a lebarnult bőrön a megszáradt só, ez tényleg felejthetetlen emlékem nekem is.

    VálaszTörlés
  3. az első változat végére még beirtam, hogy jó lenne még egyszer fürödni a tengerbe...
    de hát megtörtént:)
    méghozzá egy közös fürdőzésben...
    időre térre nem nézünk :)
    az emlékeknek örökideje van

    VálaszTörlés
  4. Sóvirágok? Én meg csak sóvárgok.

    VálaszTörlés
  5. már valójában mi is csak...:)

    de olvasd Nádast! :)

    VálaszTörlés
  6. Az én Földközi-tengerben megmártózásom Tunézia partjainál történt. Két nagy debreceni együttes összevont 20 párja táncolt a karthagói táncfesztiválon 1975-ben. A 42 év távlata szabályszerűen kimosta a tengerben fürdés élményét az agyamból. Nem emlékszem a tenger simogatására. (Nagy bánatom.) Emlékszem viszont a Fekete-tenger sós vizére Kranyevónál, Várnához közel. Pedig az régebben volt, 1971-ben. Az Északi-tengert bokáig tudtam elviselni, jegesen hideg volt érzésem szerint, pedig nyáron voltunk ott ugyancsak táncfesztiválon.

    Érdekes dolgok ezek az emlékmorzsák, emléktöredékek, és hogy miért emlékezik az agy az egyikre, és miért nem a másikra.

    Julika! A Te Földközi-tengered annyira láttatja magát, hogy kép nélkül is el tudtalak volna benne képzelni. Jó volt olvasni az emlékedről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, libabőrös lett a karom... Apám azon a fesztiválon az Alba Regia táncosait kísérte, tolmácskodott és a csapat orvosa is volt.Még mondják, hogy nagy a világ. Pedig milyen kicsi! :)

      Törlés
  7. én választhattam volna (Svájcból jövet, miután Ventigmiliában az olasz vizumomat elsinkófázták egy átutazóra), hogy Nizza vagy Páris. hosszabb időre, és a tenger miatt választottam Nizzát, az volt a nyaralás lényege...folyton benne voltam, még viharban is (a sóvirágok lemosása is ürügy volt a visszafürdésre)
    kár hogy szürke képeket csináltak ott rólam (észre se vettem miközben, annyira lefoglalt a tenger:)

    én úgy veszem észre, az emlékek bennünk vannak, csak kell valami, ami életre hívja, aktiválja (egyébként az álmok felidézhetőségével is kicsit így vagyok)...de nekem nagyon elevenek az emlékképeim általában, néha még valósabbak mint a valóság:)

    VálaszTörlés
  8. érdekes(?) adalékként az én "sóvirágaimhoz" , egy még ugyanabban az évben irt "összegzés"ből részlet:

    ...kerestem a hidat mi összeköt

    idegen földeken is jártam
    s kerestem a hidat
    de csak vizeket találtam
    s néha egy-egy szigetet
    s a tengert -ezt a közös végtelen magányt
    de ő is kivetett

    pedig benne elfelejthettem magam
    azur habok hánytak könnyűvé

    utána a kavicsok nyomták a talpamat
    inogva jártam, vonszolva fájó testemet
    a tengert visszavágytam
    a nagy közös magányt

    a parton idegen szavak indultak felém
    de visszapattogtak, lepörögtek
    mint viz olajos testről
    s mint odavágott edényről a máz
    egyedül voltam köztük
    a mosolyt sem értem meg
    mit idegen nyelv magyaráz

    visszahivott a tenger
    a tenger a hidtalan
    s beleoltottam magam

    aztán végleg kivetett
    ott kellett hagyjam
    súlyosan, csillámtalan

    azóta bennem háborog parttalan

    s már a hidat se keresem

    tudom hasztalan...

    VálaszTörlés