Nádas Péter Az élet sója c könyvében egy sópárlásáról híres német városkáról ír
"Annyit tudhatunk hogy a település neve sót jelentett az alemánban.Történelem előtti időkben, a só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak"
s már az első fejezetben említi a sóvirágokat, . amivel - személyes emlékeket idézve- megragadott
nizzai emlékeket idézett ,1964-ből, amikor is először láttam tengert, pontosabban először fürödtem tengerben (mert az Északit Lengyel országban látni láttam... Gdansknál,1963-ban, már, 20 évesen, de abban nem fürödtem - (nem is kívántam volna , hideg volt és szürke, látványa is borzongató)
A Földközi tengerben, az azur parton, a Cote d' Azuron igen....ott igen, belefeledkezve, otthonosan, otthonabban mint a szárazföldön, remek érzés volt , szó szerint földön túli, forogni a kékségben és gyönyörködni, kék tenger alattam , kék ég fölöttem, csak a karom barna csillogása választotta szét ezt a kétfajta kékséget ami tulajdonképpen egy volt, s én szinte a része, de legalább is részesülője...
aztán kijőve a könnyűvé hányó azúr habokból s leheveredve a partra, egyszer csak a száradó bőrömön fehér mintázatok jelentek meg.... a só kivirágzott a lebarnult bőrömön fehér erezeteivel
de minduntalan vissza lehetett menni lemosni azt a tenger sós vizében, a sóvirágok csak akkor csapódtak ki,mikor már a nap újra felszárította, kipárolta őket.....
azok a sóvirágok... hm
azóta elhervadtak (a bőröm is)
de az emlékek nem ...
lám egy szó egy könyvben életre keltette... kivirágoztatta újra...
Aliz, hallottam tegnap az időjárásjelentésben, hogy a Földközi-tenger még mindig 25° körül van, és Nice-ben a levegő is jóval több, mint 30°...
VálaszTörlésÉn a túloldalon, Algériában fürödtem benne először... több, mint 40 éve...
Rózsa, én is...először: 1967-ben. A skikdai strandon:)))
VálaszTörlésSzóval lányok, kis időeltolódással, de egy "medencében" pancsoltunk annó.:)))
Alíz, az a varázsos érzés, a kék tenger, kék ég, a víz, a lebarnult bőrön a megszáradt só, ez tényleg felejthetetlen emlékem nekem is.
az első változat végére még beirtam, hogy jó lenne még egyszer fürödni a tengerbe...
VálaszTörlésde hát megtörtént:)
méghozzá egy közös fürdőzésben...
időre térre nem nézünk :)
az emlékeknek örökideje van
Sóvirágok? Én meg csak sóvárgok.
VálaszTörlésmár valójában mi is csak...:)
VálaszTörlésde olvasd Nádast! :)
Köszönöm, Igen.
TörlésAz én Földközi-tengerben megmártózásom Tunézia partjainál történt. Két nagy debreceni együttes összevont 20 párja táncolt a karthagói táncfesztiválon 1975-ben. A 42 év távlata szabályszerűen kimosta a tengerben fürdés élményét az agyamból. Nem emlékszem a tenger simogatására. (Nagy bánatom.) Emlékszem viszont a Fekete-tenger sós vizére Kranyevónál, Várnához közel. Pedig az régebben volt, 1971-ben. Az Északi-tengert bokáig tudtam elviselni, jegesen hideg volt érzésem szerint, pedig nyáron voltunk ott ugyancsak táncfesztiválon.
VálaszTörlésÉrdekes dolgok ezek az emlékmorzsák, emléktöredékek, és hogy miért emlékezik az agy az egyikre, és miért nem a másikra.
Julika! A Te Földközi-tengered annyira láttatja magát, hogy kép nélkül is el tudtalak volna benne képzelni. Jó volt olvasni az emlékedről.
Kedves Éva, libabőrös lett a karom... Apám azon a fesztiválon az Alba Regia táncosait kísérte, tolmácskodott és a csapat orvosa is volt.Még mondják, hogy nagy a világ. Pedig milyen kicsi! :)
Törlésén választhattam volna (Svájcból jövet, miután Ventigmiliában az olasz vizumomat elsinkófázták egy átutazóra), hogy Nizza vagy Páris. hosszabb időre, és a tenger miatt választottam Nizzát, az volt a nyaralás lényege...folyton benne voltam, még viharban is (a sóvirágok lemosása is ürügy volt a visszafürdésre)
VálaszTörléskár hogy szürke képeket csináltak ott rólam (észre se vettem miközben, annyira lefoglalt a tenger:)
én úgy veszem észre, az emlékek bennünk vannak, csak kell valami, ami életre hívja, aktiválja (egyébként az álmok felidézhetőségével is kicsit így vagyok)...de nekem nagyon elevenek az emlékképeim általában, néha még valósabbak mint a valóság:)
érdekes(?) adalékként az én "sóvirágaimhoz" , egy még ugyanabban az évben irt "összegzés"ből részlet:
VálaszTörlés...kerestem a hidat mi összeköt
idegen földeken is jártam
s kerestem a hidat
de csak vizeket találtam
s néha egy-egy szigetet
s a tengert -ezt a közös végtelen magányt
de ő is kivetett
pedig benne elfelejthettem magam
azur habok hánytak könnyűvé
utána a kavicsok nyomták a talpamat
inogva jártam, vonszolva fájó testemet
a tengert visszavágytam
a nagy közös magányt
a parton idegen szavak indultak felém
de visszapattogtak, lepörögtek
mint viz olajos testről
s mint odavágott edényről a máz
egyedül voltam köztük
a mosolyt sem értem meg
mit idegen nyelv magyaráz
visszahivott a tenger
a tenger a hidtalan
s beleoltottam magam
aztán végleg kivetett
ott kellett hagyjam
súlyosan, csillámtalan
azóta bennem háborog parttalan
s már a hidat se keresem
tudom hasztalan...