fotók, dokumentumok

hőség van és sivatag, minden szempontból...

egész nap otthon rostokolok, lehúzott redőnyök mögött, ebédelni se mentem ki,itthon eszem, sajnos a csemegekukorica főzésével még jobban felmelegitve a konyhát, én balga... Radnóti naplóját már kiolvastam, majd irok róla,mert sok tanulsága van...

fél hatkor kilépek, a kapuban már mondja a szomszéd, az alsó garázs tulajdonosa, ne menjek sehova ,olyan meleg van, azért csak elindulok, posta (semmi), árnyékokat keresem, mint koratavasszal a napot, a hagymatikum felé sodor,ott nagy csődület, hoztak egy selfipontot azaz egy rikitó sárga monstrumot,  Makó feliratot... 

valami készül, később látom flashmob , a balettos gyerekekkel, megvárhattam volna, de hát nem akartam elkésni a művésztelepi előadásról, ahova meghivott a vezetője, s főleg nem akartam úgy járni mint tavaly, mikor 7re odaérve, épp jöttek kifelé a többiek, most 6-előtt már bent vagyok

Szücs Tibor fog előadást tartani , a kisképző igazgatójaként is az iskoláról, a múltjáról, nem hittem volna, hogy ennyi érdekességet hallok és látok---- már nincs sivatagérzetem, (inkább oázis) ,érdekes ez mindig így van... kicsit összefüggésben van a múlttal... amit mások másképp látnak, nekem (nekünk, mert itt van P.J. régi osztálytársam is, mindez ami nekik múlt, nekünk (meghosszabbitott) jelen , az életünk része, és nem kuriózumnak látjuk, csak felidézett valóságnak,(l. életképek az ötvenes hatvanas évekből, valaki bekiáltja Szabó Istvánt ---pontosan , és az életünk is egyben, ahogy a korai szerzői filmjeiben , képi világában, alakjaiban is mindig magunkra ismerhetünk:)

mindig bosszant amikor látom a múlthamisitást és ezért is hangoztatom a dokumentumok fontosságát a hitelesség miatt, de mikor hallom a kommentálásukat, hát visszakámpicsorodik a kedvem... :(

....

nade voltak nálam is öregebb dokumentumok is, mert a kisképző olyan nagyon öreg...(eredete:

1778-ban  Budai Rajziskola (Schola Graphidis Budensis)

az egykori (szorgalmas sokoldalú) diákok fotógyűjteményéből, pl egész sorozat az eredeti földalatti épitkezéséről, 1896-ból, itt épp az Operaház előtt, és olyan részletgazdagok a fotók, hogy pl, -ha itt most nem is ezen - látható a plakát, s rajta el lehetett olvasni AIDA, sőt jobb szeműeknek még a szereposztást is

ezek a tanmeneti rajzok, sémáikkal nagyon emlékeztettek a mi rajzainkra is (ha azok gyakorlatlanabb kezekkel készülhettek is)...de hogy a fenti szenes kannát épp mostanában a fb Életünk emlékeink csoportjába feltett kérdésként láthattam egy fotón viszont!ki tudja. mi ez---ugyancsak elgondolkodtatott (jó annak, aki nem tudja - kétszeresen is)

remek portréfotókat láttunk a régi időkből, miközben egy mai fotóriporter v tévé-, olyan erős eszközzel vakuzott a régiek mellett, hogy majd megvakított (pedig valamit le is vett a fényerőből, hallva jajveszékelésemet)

kiváncsi vagyok az ő képeire, valamikor az is kuriózum lehet?