2017. augusztus 27., vasárnap

másodvonalban

ha jött egy másik
konkurrencia
én sose rivalizáltam
félreálltam....

hadd érvényesüljön a másik
ha neki olyan fontos -véltem
nekem nem kell
harc árán semmi
és senki
vigye hát a másik
ha már igy kell lenni

nem bántam meg

hogy  igy éltem

még ha másodvonalban is

de legalább békességben

2 megjegyzés:

  1. Aliz, akár én is írhattam volna... Mindig húzódoztam a tülekedéstől, az öntömjénezéstől, hogy előtérbe toljam magam...
    Viszont az eredménytől van némi hiányérzetem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "tülekedés" lehetőségéig el se jutottam:) ,én annál jóval előbb szoktam kiszállni.
      és elsősorban személyekre, emberekre gondoltam, akiket hogy úgy modjam elengedtem pontosabban ÁTengedtem.
      ...aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az egész életem eseményei is erre a képletre ráhúzhatók...

      erre az elegáns (vagy inkbb balek?) átengedésre...mások előre engedésére...

      mert minek...?
      spkszor akkor is leálltam, ha nem volt konkurrens , és csak egy lépcsőfok volt hátra. nem tettem meg, lehet, hogy sose akartam győzni.

      lehet, hogy az a nagy egész, ( amin belül lettek volna a kis győzelmek) nem vonzott?

      nem tudom. de lehet, h most se csinálnám másképp. viszont többet csinálnék e "másodvonalban", az biztos, mert ha én elégedetlen vagyok, akkor ezzel!

      Törlés