eltűnt eredetileg ez a bejegyzés, csak a címe maradt meg(lásd fent) de mivel a hőség újra még inkább is aktuális, s József Attila.meg mindig, permanensen,örökérvényűen... most újra belekezdek, némileg rekonstruálva, amikor egy kiállításon a napsütötte, kibírhatatlanul felforrósodott Espersit-ház folyosóról, hol sorakoztak a Juhász Gyula és József Attila versekhez készített illusztrációk a megnyitandó kiállítás darabjaiként, behúzódtam a hűvös(ebb) belső terembe, hol József Attila gimnáziumi makói éveinek relikviái voltak... sőt horribile dictu, fáradt lévén, még a padjába is bemerészkedtem ülni, "megszentségtelenitve" azt... amúgy nem lehet tudni, hogy valóban pont ő ült e ebben a padban, de az biztos, hogy korabeli, mint ahogy a mögötte levő tabló teljesen hitelesen az osztálytársaké, ő nincs rajta, csak az oszttársak, ismert okokból (tudjuk máshol fejezte be tanulmányait) . nos, a pad,,, a helyét tudjuk "stréber"ként hova ült, az elsőbe, és egy ideig , épp az én magyartanárságom idején, a legjobb irodalmár tanítványainkat jutalomként arra a helyre ültettük, modernebb padba, de amin egy kis fémtáblácska volt, rajta, belevésett felirattal: ezen a helyen ült József Attila .. Hát én ösztönösen is így, ide ültem, (bejöttek utánam a többiek is,,)(mögöttem egykori osztálytársam, kultúreseményeken gyakran összefutunk, pedig már nem hivatalból jön, mint jópár évig a kultúrbizottság részéről, őt se funkciója miatt érdekelte/érdekli a kultúra, úgy látszik, hanem belső szükségből) ... no megpihentünk itt... mindenféle szempontból,"megfáradt embere"ek.. s most ebben az újabb hőségi sivatagban jól is esett újra felidézni..... az eltűnt jegyzetet... s a szépség koldusát... és adakozóját...
(ez a cikk 20 éve készült J.A. ról és a padjáról, költészet napjára , abba a helyi hetilapba (Makói hét) melynek egykori tanítványom volt a főszerkesztője, P. Bodzsár Erzsike, s ki maga is -kiérdemelten- ült gimista korában J.A: helyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése