egy nagy filmrendező lenyomatai

úgy látszik mostanában a halál összegyűjti kedvenc szín- és filmművészeimet...

most Makk Károlyt vitte el közülük

életében egyszer láttam élőben, amúgy is ritkán, hiszen egy rendező a színészeiben mutatja meg magát "csak", azaz nem is magát akarja mutogatni, hanem valami többet, és mást... ő ilyen volt..nem is igen csinált u.n. szerzői filmeket, inkább irodalmi feldolgozásokat, de amik egyben invenciózus újraalkotások is lettek... igazi filmszerű filmek

látni is nem filmrendezői minőségében láttam,  , hanem  könyvhéten 2014-ben, június 14-én, a Vörösmarty téren, sétálgatva a könyvsátrak közt (azt hiszem Ungvári Tamással ) előttem totyogtak, vonzottak mint a mágnes, aztán megálltak,  hirtelen  kicsit hátranézett Makk, és én észrevétlenül és szégyenkezve a mobiltelefonommal megörökítettem  , (remélem  nem vette észre, vagy ha mégis, nem vette rossznéven), de már nem bánom....

Íme a "lopott" pillanat ,   a képen:

 (novemberben jelent meg a könyve, következő évben láttam is  a kiadói sátornál ült, sajnos nem vettem meg a könyvét (Szeretni kell)  és akkor már fotót se loptam róla)

most itt ez a 3 év előtti kép
a lenyomat
ő halott
de filmjei az igazi lenyomatai:

Liliomfi (1955)
Ház a sziklák alatt (1958)
Fűre lépni szabad (1960)
Megszállottak (1961)
Elveszett paradicsom (1962)
Mit csinált feleséged 3-tól 5-ig (1964)
Szerelem (1971)
Macskajáték (1972)
Egy erkölcsös éjszaka (1977)
Philemon és Baucis (1978)
Egymásra nézve (1982)

 ezeket láttam...úgy látom, későbbi filmjeit saját hibából ill objektív akadályok miatt nem láthattam - , de pótolom)
(Az Egy hét Pesten és Budánt mindenképp meg akarom, meg is akartam, nézni...)

 még felsorolni is sok volt,  és mennyivel szegényebb lennék most nélkülük! Köszönöm, a gazdagodásom általuk! mert mindegyik után kicsit másnak és mindenképp többnek láttam a világot, mint annak előtte

Jól mondja Cserhalmi: "Egy világ ment el megint"

De szerencsére a filmjei itt maradnak.