posthumus (haiku)

 Porladsz és porladsz

Már több mint harminc éve

Képeid élnek...

Krusovszky Timivel beszélt a Margón új kötetéről

 

Krusovszky a Tavaszi Margón

Kódokban beszélünk, amiket nem értünk...

Krusovszky új verseskötetével, az Életrajzi kísérletekkel érkezett a Margóra. (A kötetbe itt tudsz beleolvasni.) A Nagyszínpadon ülve Turi Tímea visszaemlékezett utolsó közös eseményükre, Krusovszky Áttetsző viszonyok című kötetének bemutatójára, amire a 2020-as Könyvhéten kerül sor – online. „Úgy érzem, az Életrajzi kísérletek is nagyrészt ennek a tapasztalatnak a lenyomata” – mondta felvezetésében.

„Mindig is nyomasztott a technikai világ problémája, de 2020 óta még fontosabb lett számomra – válaszolta Krusovszky. – Arra próbálok rájönni, hogyan lehet mozogni ebben a túlkommunikált világban. Hogyan találhatod meg a helyedet, amikor egyszerre nyomaszt a technológia és egyszerre csúszol egyre mélyebbre benne.”

Példaként Bináris ima című versét hozta fel, amit bináris kódra lefordítva jelentetett meg. „Sokat gondolkoztam azon, vajon mit jelent az, hogy amikor írok, az is azonnal kódokra fordítódik.

Mintha folyamatosan bináris kódokban kommunikálnék, miközben fogalmam sincs, hogy mik azok a bináris kódok.”

 

Az önreflexió derűje

A kötet három ciklusból áll, a versek azonban ömlesztve kerültek a könyvben. Elsőként az életrajzírás nehézségeivel küzdő, Életrajzi kísérletek-ciklus versei születtek meg. Később azt vette észre, hogy más hangok betüremkedtek a versek közé és szétfeszítették őket; más nézőpontból, egyfajta reakcióként jelentek meg az Életrajzi kísérletek-ciklus által felvetett problémákra.

A végeredmény így nem egy életrajz lett, hanem az életrajzírás lehetetlenségének beismerése. Ez azonban nem kudarcot jelent: a lehetetlenség elfogadása Krusovszky szerint segíti a továbbélést, és végeredményben érdekesebb, mint egy életrajz. A kötet versei elfogadják, hogy "Az időben való otthonsosság nem létezik

és az önreflexió derűjével figyelik a világot alkotó emlékek, álmok, kérdések

szövetét:

„Hiszen ez a fajta otthonosság csak egy fausti pillanatban jöhetne létre. Amikor megáll az idő. De nem áll meg, és mi egyre csak távolodunk, elveszítünk dolgokat – más szóval, még működünk.”

PUTTÓ 2020 MÁJ 25

 

még valami személyeset. s ami ugyancsak nem hangzott el ...

 Az előadáson menet közben vettem észre, hogy előttem a sor közepén egyedül, mint én följebb eggyel, ül régi kedves tanitványom V Zsuzsa

Vele kávéztam a fejfájásomra, ő meg egy üditőt ivott, egy asztalnál, miután megkérdezte nem zavarom-e fejfájásom miatti magányomban, hát ha őt nem zavarja , engem igazán nem, viccelődtem... (de általában nem vagyok ilyenkor jó társaság)

de ő beszélt

méghozzá azt mondta, hogy majdnem felszólalt, csak előtte nem egyeztetett velem az is visszafogta (nem kellett volna - szólásszabadság van))

az én zsidó anyukám és az ő katolikus nagynénje barátságát emlitette, hogy anyu járt vele a katolikus  misére, vasárnap délelőttönként, én arra emlékszem, hogy mikor lányom született, egy nagy tál képviselőfánkkal lepett meg...aki egyébként iskolás korában felváltva orgonált karácsony éjjel a katolikus és a görögkeleti templomokban...

a nagyobb fiával együtt jártam iskolába, a kisebb meg, Török József, katolikus pap és egyetemi tanár, aki elsőként szervezte meg a Zsidó-keresztény párbeszédet, intézményesen, mikor Makóra jött , mindig jókat beszélgettünk (lányom is kedvelte , érdeklődótt munkássága felől) 

A jelenlevő szintén zsidő B Zsuzsa osztálytársa volt és nagyon szépen irt is róla, az 50 éves emlékkönyvben- de a barátság kölcsönös, mert V Zs látja J sirján a kavicsokat, amiket  csakis B Zs rakhatott a katolikus temetőben (zsidó szokás szerint)

és végül megemlitett, hogy én voltam a kedvenc magyar szakos tanára, aki szavalóversenyekre készítette elő és történetesen ő is zsidó... stb.. stb..

hát igy (is ) állunk a "személyességgel"!

valami személyeset!

 a holokauszt 80 Makó nyitóbeszélgetésén egy epizód végképp kiakasztott (hozzácsapódó lépcsőházi gondolataimtól nem is nagyon hagyott aludni)

Az előadó Tari örült a kb 50 főnyi hallgatóságnak (szerintem többen is lehettünk).de különösen a mintegy 11 fiatalnak, akiket szerintem kirendelt a tanárnőjük, aki ott ült élükön, min kiderült a turisztikai csoport vezetőjeként a Keriből...

na jó.. Tari barátunk, nem hagyta annyiban, és provokálta őket, hogy szólaljanak meg, mi hozta őket ide stb

hosszas csönd után a vezetőjük, a "tanárnő" aki amúgy idegenvezető, válaszolt(egyébként anyukáját a gimiben Kazinczy kiejtési versenyre készitettem elő, anno)

azt mondta, hogy mivel a gyerekek leendő idegenvezetők, a város múltjába beletartozik a makói zsidóság története (is), ezért...hozta el őket..

nagynehezen megszólalt a mellette ülő fiúcska is , ő bosszantott különösen fel, valamit arról hebegett, hogy csak sztereotipiáik vannak a témáról és semmi személyes, ami közelebb hozná hozzájuk ...

a szinpadról megköszönték az öszinteséget. -

a szó persze belémrekedt, meg sok más is 

amitől nem tudtam aludni

hát ha valami SZEMÉLYES kéne, tessék, most elmondom

az iskola aminek padjait nyűvik ezek a gyerekek- pont 100 éve,  egy ZSIDÓ ember révén létezik, aki 1923-ban a városi kereskedelmi kamara elnöke volt, és a lábát lejárta, hogy tanulókat toborozzon a minisztériumtól kikönyörgött leendő alapitandó iskolába. Ő véletlen az én nagyapám volt. Löwinger Miksa,..

az is megfordult a fejemben, hogy felajánlkoznék egy (tan)órára elbeszélgetni velük, úgy is mint "zsidó", mint holokauszttűlélő )még élő , akinek apját viszont megölték a bori munkaszolgálatban, mint Radnótit...(róla tán hallottak!) (elmesélném a történetem, ami könyvben is olvasható ("Egy hasznavehetetlen kisgyerek ay lágerban") esetleg részleteket olvashatnék föl belőle.. sőt a kérdéseiknek is kitenném magam...

csak hogy legyen valami SZEMÉLYES élményük is....a sztereotipiákon túl

szívgörcstől a fejfájásig

 erős és hosszantartó szivgörcsöm lett

befújtam a nitrmonintet majd otthon bevettem a tablettát is (retards) nebiletet, tán egy panangint is - minden szívre hatót

melltartót is, ami szorit, le, bánja fene hogy nézek ki, de tényleg nem akarom bevégezni a 80. évforduló legelején...

ahogy beléptem a Hagymaházba (még érezte a szivem) de egyből jókedvem lett,

már az ajtónál csoportosultak a zsidó fiúk (lányok),,, M. Laci (Pestről), D Tibi SZegedről, B Zsuzsa Makóról, meg Hirsch Zoli...,,, stb..(valami régi névsorunkat mutatta Tibi, amit én irattam alá hittankönyv átvételekor talmud tora társaimmal, velük...s egy név gazdájára nem emlékeztünk...)

.lett is egy boldog csoportképünk, amiről hiányzott B Gyuri meg Ibolya de bent a teremben kiderült hogy ők is itt vannak!

U Zsolt Makóról T Janci Pestről, (ők nem zsidók, "csak" a téma alapos ismerői... tulajdonképpen T.J. remek alkotását mutatták be, 16 filmet digitalizálva az oktatásban alkalmazva, a Makóról elkerült zsidóságről, s U Zs moderált , de ők is mögénk álltak, mint afféle patrónusok(?)

két ember is volt  a film bemutató utáni beszélgetéshez az Eltéről (csepeli György és Papp Richárd)

az egyik gyanúsan úgy nézett, mint aki ismer

de kiderült a nem véletlen: SZ Zsuzsi beszélt rólam, beajánlott? tényleg bemutatkoztunk, s megigérték, hogy majd jönnek interjúzni

remek volt a film, a beszélgetés, 

csak egy kissé felkavarhatott ...a traumák emlitésével főleg, meg a sokféle reakció vagy azok hiányának a a megbeszélésével--

úgyhogy a végére megfájdult a fejem, majd szétesett, ittam kávét, régi tanitványommal beszélgetve

közben elköszöntek a "vidákiek".

az előadók meg eltűntek (pedig megvettem volna T Jancsi könyvét (akitől egyébként megkérdeztem a végén, hogy te tudod, hogy én zsidó vagyok?

persze - mondta

mert mindig kihagysz a pikszisből!

(ez viszont tény, még ha viccelődünk is:)

egy párbeszéd emlékjelről, csillagról, fáról, zsinagógákról...

 szokásos jelenetnek indul

egy család : apa, anya, kislány az emlékjel körül

az apa fotózza az emlékjelet

a kislány a csillag peremén egyensúlyoz s mindig kérdi anyjától merre menjen jobbra? balra? előre?

persze ő se tudja hogy a Dávid csillag nyomain jár

nem bírom ki .odaszólok

megmondom hova álljon,  a perem végébe

 és onnan bejárhatja az egész hatágú csillagot , vagy a peremét...(két háromszög egymásban)  ...csak a vége csonka , ott egy fa, mert elszabták, a tervezése még jó volt

szót is fogad, elindul...

jó hogy nem vágták ki a fát, mondja az apa, ki mellé lépett időközben

hát igen, csak igy csorbult a csillag csücske

csak előbbre kellett volna rakni mindent

akkor nincs meg a járda, igaz azt már nem is igen használják, megteszi helyette a csillag pereme..

a tervező nem is igy gondolta

ki volt?

egy kertmérnök , hirtelen nem jut eszembe a neve, (Török Gábor) meghalt már, sokat búsult nekem az elfuserált terve miatt, 

mikor készült az emlék?

2014ben, 100 évre rá a zsinagóga épitésének,, csak azt lerombolták

intek a rendőrség felé - ez van helyette

igen? nem is tudta, hogy itt volt egy zsinagóga

miér tbontották le? - kérdi

 65-ben.. hagyjuk... nehéz nekem még mindig erről beszélni--azt mondták megrongálódott, életveszélyes lett, de nem igazán.. akkor ilyen idők jártak::::

de van itt zsinagóga! fölfelé mutat. 

Ja? az az ortodox, ez neológ volt...

azt szépen rendbe hozták

sajnálja hogy nem láthatta belülről

az nem olyan látványos, mint a neológ volt, de a gondok kinyitja neki, telefonszám az ablakban)?)

utólag jut eszembe, hogy meg kellett volna adni, a számot, hátha már nincs ott.

tovább mennek, de előbb még MEGKÖSZÖNI azt mondja KÖSZÖNÖM SZÉPEN...

nincs mit

mondom (s szinte úgy érzem, hogy én köszönhetném meg az őszinte érdeklődését()