állok a kapunk előtt a lépcsők tetején
nem sietek u. i. lent jön egy kutya őt sétáltató gazdájával
ősz hajú, fent kopasz férfi, és néz rám, mint ki ismer, köszön is : szerbusz
szia - válaszolom. mint ki tudja, kinek
no, ez is egy teljesen megváltozott kortárs lehet
(de engem hogy ismernek föl?! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése