felvánszorogtam fizetni a kávémat a teraszról az étterem kasszájához
itt megkérdezte a pincérnő
hogy jól vagyok? hogy szolgál az egészségem?
nem firtattam, miért kérdi, de mint általában, most se adtam egyenes választ inkább csak metakommunikáltam valami bizonytalanságot
meg hozzátettem , hogy ebben a korban az ember már mindennek örül
azt mondta, hogy én elég jól tartom magam...
(mihez képest - gondoltam)
még biciklizek is - mondta elismerésül
pedig inkább azt tudom, mint gyalogolni - s a bickli tulajdonképpen nekem járáskönnyítő segédeszközöm
ő meg még legalább 15 évet adományozott nekem
de kevés az is, korlát mindenképp , igy belegondolva (100 éves lehetnék akkor majdnem,s akkor már mért nem nagyvonalúan 120 -ra gondol? az is 'csak 35 lenne)
viszont azt mondtam, hogy én már csak kisebb célokban gondolkodom, rövidebb távon
most pl, azon, hogy a gyémántdiplomám megérjem
mikor lesz:
szeptember 26... (persze ez nem jelenti azt hogy szept 27-én már tőlen meghalhatok :)
és olyan kevesen szoktak lenn ilyeneken már...sajnos - tettem hozzá szomorúan .....
búcsúköszönés helyett jó egészséget kivánt, mi mást tehetne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése