Esti szép.
Turi Tímea: A nők naplói
A nők nem írnak naplót, miközben a férfiak
kétségbeesetten próbálnak szavakat találni
önmagukra. Önmaguk helyett. De a nők
leszoknak erről. Ők inkább önmagukkal
próbálnak azonosak lenni pár papírlap helyett.
A papírlap zavar! Az én lépéselőnye behozhatatlan,
és a nőknek nincs idejük versenyt futni az idővel.
Nincs idejük arra, hogy a túlélés eszközei,
az önszeretetet és az önsajnálat, formát kapjanak.
Ehelyett szimplán túlélnek.
Ha már írnak, nem a múltról, inkább a jövőről,
a holnapi teendőkről; gyorsan, mert ég a rántás.
A nők tudják: nem lehet mindennek lenni.
Nem lehet úgy tenni, mintha menne.
Maszkabálat tartani, mindennek látszani,
mikor az én, az nem bújhat meg a sorok között:
az én az nem jelentés, és nem hangalak.
Az nem válaszlevél, és nem ölelés, nem elhallgatás,
hanem hogy ki vagy. Tartás. S ha kimondod,
rögtön torz a kép. A nők nem beszélnek magukról.
És nem a férfiakról. Nem arról beszélnek,
hogy a másik milyen, hanem csak arról,
hogy mik történtek: most mondd! És ők ezek,
ez mégsem ők. A nők felnőnek, és az idő
nekik dolgozik, míg a napló avul,
stílusa megkopik, de felragyog a különnemű nők
testvérisége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése