Iza & Három Nővér - minden, ami színház
Tudod, nem az zavar, hogy lettek időközben
mindenféle kötöttségeink.
Ha magadba nézel, rájössz, hogy végül is
ragaszkodsz a kötöttségeidhez,
ahogy ragaszkodom hozzájuk én is.
Nem az zavar, hogy volnának bizonyos elképzeléseim
arról, hogy egy légüres térben hogy dőlne egymásnak, ami vagyunk.
Nem az, hogy volnának forgatókönyvek
a körülmények kijátszására, illetve
új körülmények létrehozására.
Nem az zavar, hogy tudom:
aki hazudik, az hosszabban pislog,
aki pedig szerelmes, az mindig félrenéz
egy csöppet onnan, ahova nézni szeretne,
és hogy a szerelem mégse hazugság,
a hazugság nem szerelem,
hiába kapcsolódnak néha összevissza.
Nem ez zavar: a ragacsos, sűrű szédülés,
és hogy mindketten tudjuk, csak idő kérdése volna
a hétköznapok elharapta düh.
Hogy nem hiszünk az időn kívüli szerelemben,
az időn belül mégis olyan ügyetlenek vagyunk.
Nem ez, nem ez. Hanem hogy tudom,
akár beteljesül, akár elmarad,
tudod, az zavar, hogy mindegy, mi lesz,
elmúlik a pillanat.
(Turi Tímea: Tatjana válasza Anyegin harmadik levelére)
Katalin Kertész
Tatjána levelét, az egyetlent fújom kívülről úgy 60-65 éve.
Igencsak érdekes ez a változat, az idő múlása megváltoztatja az érzelmeket.
Az ő tragédiájuk az elcsúszás, az eltérő időben fellobbanó szerelem…
Sajnálom őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése